Selyemszál

Dávid görcsösen fogta a Fiat volánját, miközben a 33-as úton haladt Debrecen irányába. Sebességét 100 km/ó felett tartotta. Kora reggel volt nem volt forgalom. Eltökélt szándékkal indult útnak. Fejében az elmúlt hetek eseményei forogtak, gyötrődött ezektől a gondolatoktól. Bárki elől el lehet menni, utazni, bárkit ott lehet hagyni, ha már nem bírjuk, de a saját gondolataink elől nem. Azok mindig velünk maradnak.

Az egész azzal kezdődött, hogy Dávid felesége depressziós lett miután megszületett Bence a kisfiúk. Ez szokásos depresszió, az anyák többségénél előjön. A férj dolgozik, ők pedig otthon maradnak a babával, akivel szinte semmi kommunikáció nincs, csak eszik, alszik, sír. A férj fáradtan ér haza az egész napos robotból, már nincs kedve, ereje, energiája beszélgetni, lelki életet élni. Így történt ez náluk is. Dávid imádta a kisfiát, és feleségét is, de valóban kevés időt töltött velük. Gyakran jár a haverokkal sörözni, akkor magára hagyta kis családját. Lilla csodaszép nő volt, még a szülés után is, de bezárva érezte magát. Ahogy a kis Bence növekedett el-el járogatott, találkozgatott barátokkal, barátnőkkel. Egy alkalommal egy délelőtti vásárlás alkalmával véletlenül Dávid egyik sörözős barátjával futott össze. Több éve ismerte a férfit, hiszen többször járt náluk is, még a szülés előtt egy közös nyaralást is együtt töltöttek a Balatonnál, egy nagyobb társasággal. Akkor még fel sem merül Lillában semmi a férfival kapcsolatban, friss házas volt, talán még szerelmes Dávidba.

A férfi vállalkozóként dolgozott, sokkal jobb anyagi körülmények között élt, mint Dávidék, Nagy autó, kényelmes lakás, nyaralások, változatos és mozgalmas élet. A Lillával történt találkozáson hosszasan beszélgettek, ahol a nő elmesélte hogy nincs jó házastársi kapcsolata Dáviddal. A férfinak megtetszett a csinos nő, és annak ellenére hogy a barátja felesége volt flörtölni kezdett vele. A találkozást újabb, már tudatos, megbeszélt találkozás követte. Figyelt Lillára, játszott Bencével, eljártak fagyizni, ebédelni. Megtehették, hiszen a vállalkozónak kötetlen a szabadideje. Erről Dávid mit sem sejtett, napközben dolgozott, este későn járt haza. Hétvégén eljárt sörözni, ahol az a barátja is ott volt, aki egy ideje flörtölt a feleségével, amiről mit sem tudott.

Aztán egy napon hosszabb áramszünet volt a cégnél. Délben hazaengedték őket, hiszen a számítógépeket már nem lehetett használni. Dávid örült, hogy aznap korán mehet haza, együtt lehet a kisfiával, feleségével, talán még a cukiba is elmennek délután. Hazafelé vett egy csokor virágot, amit már régen nem tett, csak születésnap, nőnap alkalmanként. Amikor hazaért a házuk előtt meglátta barátja feltűnő fehér BMW terepjáróját. Könnyű volt felismerni a lakótelepi parkolóban álló kommersz autók között. Ahogy felért a lakáshoz, és próbálta nyitni az ajtót, nem sikerült a kulcsot a zárba dugnia, belülről is kulcs volt benne, rázárva. Kopogott, majd többször csöngetett. Néhány perc telt el, mire felesége egy köntösben nyitott ajtót. Átadta a virágot, majd a szobába lépve meglátta barátját, ahogy öltözködik. Egyértelmű volt a helyzet, nem is volt mit magyarázni. A kisfúk a másik szobában aludta délutáni álmát, míg ők szeretkeztek. Az amúgy nyugodt Dávid egy pillanat alatt feldühödött macsóvá vált, és nekiesett a barátjának. Egyenlőtlen küzdelem volt, Dávid fél fejjel nagyobb, 15 kilóval nehezebb, erős, sportos ember volt, így 3-4 csapással leterítette a férfit. Orra betört, vére a világos szőnyegre folyt. Lilla végig visított, kiabált, hogy hagyja abba, próbálta a férjét fékezni, de nem lehet egy feldühödött tigrist lefogni. A verekedés után a félig felöltözött férfit végül kidobta az ajtón, azt üvöltötte ha még egyszer meglátja megöli.

Lillát nem bántotta, de legszívesebben őt is megütötte volna, de tudta, hogy a gyenge nő belehalna egy komolyabb ütésbe. Apjától megtanulta, hogy egy nőt soha nem érhet férfi ütés, annál nincsen aljasabb dolog a világon. Miután megivott 2 pohár vodkát, megpróbált lehiggadni. Lilla nyugtatgatta, beszéljék meg, mindenre van megoldás. Az este azzal telt hogy végig beszélték a sérelmeiket, kinek mi fáj a kapcsolatban, főleg Lilla beszélt. A nő magányos volt, szüksége volt valakire. Akkor jött a férfi, aki kedves, előzékeny, udvarias, és gondoskodó. Őszintén elmesélte, hogy már fél éve tart a dolog. Az éjfélig tartó beszélgetés végére Dávid már részeg volt, és belement a válásba, amit Lilla javasolt. Még nem tudták hogyan, de a férfi sértettség erős volt benne, a nő sem szerette már őt, mert beleszerettet a barátba, vele akart élni. Fél év alatt kiderült számára, hogy mennyivel inkább őrá van szüksége neki és a kisfiának, az anyagi biztonságra, a gondoskodásra, a figyelemre, amit Dávidtól már nem kap meg.

Napokkal később Lilla beadta a váló keresetet. Jövő keddre kitűzték a tárgyalást, a másodikat. Az első békítőn Lilla nem akarta visszavonni, továbbra is fenntartotta a válási igényét. A második már a végleges. Még pár nap volt addig. Dávid nem bírta elviselni, hogy gyönyörű feleségét más férfi mellett lássa, hogy mással éljen, azt meg pláne nem, hogy kisfiával más játsszon, más tanítgassa rajzolni, mondjon mesét neki esténként.

Ez kavargott Dávid fejében, és eltökélt szándéka volt, hogy véget vet az életének. Ezért indul el kora reggel a Fiattal, csak hajtott és arra várt, hogy egy nagy kamion jön szembe, aminek nekihajthat. Csak arra gondolt, hogy Lillát ne lássa a volt barátja karjaiban, mert abba a lelke lassan halna bele, annál már sokkal jobb, ha ő maga meghal, és nem gyötri évekig a fájdalom. Már csak egy selyemszál kötötte őt ide a földhöz, amit éppen készült elszakítani.

Nyomta a gázt, és várt a megfelelő időpontra. Néha lehunyta a szemét, ahogy a reggeli nap élesen belesütött, hiszen neki már mindegy. Aztán egyszer csak megjelent a kisfia Bence arca, ahogy ránéz, ahogy szomorúan néz, amikor megtudja, hogy apukája meghalt.

Ekkor kiért egy kanyarból, és látta a távolból felé közeledő kamiont. Itt az idő, ez lesz az. Még egyszer lehunyta a szemét, és megint Bence sírós arca jelent meg. Dávid könnye is folyt már akkor, szívét a bánat már szétfeszítette, lelke is meggyötört volt az elmúlt hetek harcai miatt, már csak az akarata volt erős, ami a kamion felé vezette. A selyemszál egyre vékonyabb volt, ami a lelkét az élethez kötötte, ahhoz az élethez, amit akkor még nagyon szeretett, mikor Lillát feleségül vette, és amikor a kisfia megszületett.

Görcsösen szorította a volánt, nem akarta elvéteni. A sebességet 120 fölé növelte, zúgott az öreg Fiat motorja, és kerekei. Átvillant az agyán, hogy kerékcsapágyak egy ideje, de nem volt miből kicseréltetni, ezt sem kell már, már csak 100 méter utat kell megtennie ennek az autónak, és ő is bevégzi. Lassan áttért a szemközti sávba, hogy pontos legyen az ütközés. A kamion villogott, majd hangosan dudálni kezdett, minden kürtjével, hangja olyan volt mint egy óceánjáró hajó. Azt hihette, hogy elaludt a sofőr, ezért tért át az ő oldalára. 50 méter, már csak 30. Dávid várta a mindent megoldó csattanást, és ekkor Lilla és Bence jelentek meg együtt szemei előtt, kezüket imára kulcsolva zokogtak.

Dávid halottnak látta magát, ahogyan családja siratja. Ebben a pillanatban mintha megállt volna az idő, hirtelen egy új remény villant fel előtte. Bevillant apja másik mondása, hogy egy igazi férfi soha nem adja fel. Soha, akkor sem, ha már reménytelennek tűnik, akkor sem, ha a nő már nem szereti, akkor sem, ha mást szeret, soha, mert bármikor fordulhat a dolog. A nők kiszámíthatatlanok, egy pillanat alatt megváltozhatnak az érzelmeik egyik irányból a másikba.

Ennyi minden száguldott át rajta egy tized másodperc alatt, majd agya döntött és utasítást adott a kezének és jobbra rántotta a kormányt, lábával teljes erővel a fékbe taposott. A kamion szintén fékezett, fehér füstfelhők törtek elő a kerekei alól. Az autó elkerülte a frontális ütközést, és az árokba csúszott, majd megpördült oldalt, átfordult két fordulatot és a mezőn állt meg. Valóban ez volt a Fiat utolsó útja. Dávid csodával határos módon nem sérült meg, csak a válla ugrott ki, és a szeme felett repedt fel a bőr. A selyemszál erősebb volt, mint hitte, az a szál, ami az élethez köti, ami összeköti a testet a lélekkel és a szellemmel, az a szál, ami összeköti őt Lillával és kisfiával. Ez a selyemszál mentette meg az életét, mert volt hite a gondviselésben, abban, hogy fordulhatnak jól a dolgai.
Hogy ki segített neki, a saját védöangyala vagy a kisfiáé, esetleg a család egregorja ezt nem tudhatjuk. Egy biztos, hogy a lehető legjobb döntést hozta.

Igaz történet alapján.

Végül nem váltak el, közösen nevelték fel a fiút, mindketten megbocsájtottak egymásnak.