Motorozás a Bükkben

2018.01.03

Egy esős, ködös őszi napon történt, talán 1991-ben. Akkoriban Egerben dolgoztam a Nemzeti Park Igazgatóságán, mint botanikus. Rendszeresen jártam ki terepre a Bükkbe, ezért tavasszal kéz alatt vásároltam magamnak egy Honda 250-es motorkerékpárt. Jó karban volt tartva, karcolásmentes, éppen csak bejáratta a régi tulaja valahol az Alföldön, így hegyet csak a kezem alatt látott.

Robi kollégám, és egyben barátom aznap reggel rábeszélt, hogy menjünk fel Rejtekre, ahová délben egy fontos ember érkezik a Természetvédelmi Hivatalból, Budapestről, és eredeti slambucot kellene neki főzni bográcsban. Ehhez Robi nagyon jól értett, no meg a vendégfogadáshoz, a borocska töltögetéséhez. Töltögetett ő már miniszternek is híres egri nedűből. Sokra is fogod vinni egyszer, mondtam neki többször is. Elég az hozzá, hogy nem kellett sokat unszolnia, kedvem is volt, időnk is volt, ott a motorom, vígan felvisz minket a rejteki kutatóházhoz, menjünk, mondtam.

Én vezettem, mert Robi már túl volt a második ébresztő pálinkáján, én meg csak egy kis Unikumot ittam meg a reggeli kávém mellé. Vígan húztam a gázt, duruzsolt a motor, kellemesen húzott és vitt minket felfelé. Kanyar kanyart követett, ismerős volt már a táj, hiszen szinte minden nap arra mentem ki amikor terepi munkát végeztem, növényt gyűjtöttem, vagy számláltam a védett populációt. Egyszer Rakoncay Zoli bátyám a legenda szerint egy szolgálati útján megszámolta, hány kanyar van Eger és Miskolc között a Bükkben, nos 136 kanyart számolt a neves természetvédő. Én akkor nem számoltam hánynál tartunk, élveztem, ahogy a párás ködben szeljük levegőt.

Autó szerencsére nem nagyon járt, csak egy UAZ-zal és egy Lada Nivával találkoztam, intettem is nekik mivel ismerősök voltak, az erdészettől. 9 óra körül már fent is voltunk a rejteki kutatóház udvarán, ahol Rahó Jóska és kedves felesége Erzsike üdvözölt minket. Izgatottak voltan a nagy ember látogatása miatt. A tűz már égett, a bogrács és nyersanyagok előkészítve, minden már csak Robira várt a főzéshez.

Természetesen célzóvíz, azaz pálinka volt az első, majd elkezdtük a slambuc főzését. Jól haladtunk, megszomjaztunk, és sörrel csapattuk szét a pálinkát. Erzsike a konyhában serénykedett, s egyszer csak fut felénk és kiabálva mondja, hogy kevés lett a réteslap, azonnal kellene, és a sör is jobban fogy, mint gondolták. Valamelyikünknek le kéne menni a faluba - Répáshutára - Marika vegyesboltjából beszerezni, amit kell. Robi ivott többet, mégis azonnal vállalta, hogy leszalad a motorommal, mert már nagyon szerette volna kipróbálni. Ráálltam, mert nem akartam kapatosan motorozni, és bíztam Robiban. Volt egy kis gyanúm, hogy egy nőcskét is meg szeretne látogatni ott, ami nála nem volt ritka.

Már pattant is a motorra, vidáman húzta neki, és elhajtott. Már fél óra is eltelt, már háromnegyed, már egy, Robi mégsem jött meg. Türelmetlenek voltunk, már 11 óra is elmúlt, mikor látom, hogy csálén ül a gépen, úgy kanyarodik be az udvarra. Látom, hogy a bal visszapillantó hiányzik, a benzintank horpadt és karcos, a bal lábtartó felhajlott, az ülés félreáll, Robi gatyája kiszakadva, a lyukon át szivárog a vér. Nagy nyögve leveszi a bukósisakot, aminek hiányzik a plexije. Elcsúsztam, hogy a rák egye meg, mondja, még az egyik fogam is letört, mondta, majd elmesélte, hogy ide nem messze az egyik kanyart nem mérte fel jól, túl gyorsan ment bele, és valamin nagyon megcsúszott mindkét kerék. Talán olajfolt, vagy nedves avar, felhordott sár, bármi lehet egy bükki kanyarban. Robi barátom elég ramatyul nézett ki, de a motorom sem sokkal jobban. Idő nem volt sajnálkozni, mert közeledett a pesti főnök. Odaadta Erzsinek a réteslapot és 5 üveg sört. Tíz üveggel vett, de a másik 5 eltörött az eséskor, azt ott hagyta az útszéli árokban.

A hivatali vezető jól érezte magát, ízlett neki az ebéd, és a pálinka, a sör is fogyott rendesen, így aztán mindent rendben talált a kutatóházban, és környékén. Ebéd után sofőrje kivitte kicsit még körülnézni a Bükk-fennsíkon, hátha látnak kerecsensólymot. Az lenne ám a nagydolog, lehetne vele büszkélkedni a minisztériumban. Ezalatt Robi bekötözte a térdét, könyökét, én próbáltam visszatenni a motorra a letört visszapillantót, de sikertelenül, ezt már csak hegeszteni lehet. Megvártuk, míg visszaért a főnök, váltottunk pár szót, mi újság ott fent a nagy magas minisztériumban. Várható-e elbocsájtás, béremelés, ami jól jönne, vagy pláne a karácsonyi jutalom.

Jó utat kívánva, integetve búcsúztunk tőle, remélve a legjobbakat, hogy még sokáig a helyén marad, és támogatja a mi nemzeti parkunkat, céljainkat. Talán még egyszer kapok egy szolgálati motort is.

Összeszedtük magunkat, már esteledett, felültünk a motorra, hogy indulunk, én elöl, Robi hátul, látom hogy a lámpa sem az igazi, nem nagyon világít, inkább csak pislákol. Nyilván az eséskor ezzel is történt valami, jó lesz, ha sietünk, mondtam, mert a sötétben ezzel balesetveszélyes. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, Erzsike csomagolt pogácsáját a zsebembe tömtem, Robi még indulás előtt ledöntött egy felest, "az útra" mondta, persze, ez még tényleg nagyon hiányzott. Én bennem is volt, de nem annyi, mint ő benne, ezért inkább én vezettem, meg hát a motor is az enyém, dehogy akartam, hogy még egyszer történjen valami, így is össze volt törve az egész bal oldala.

Óvatosan húztam neki a gázt, olyan furcsán is pufogott, ütemesen csattogott is valami, ahogy haladtunk lefelé. Figyeltem, hogy ne menjek gyorsan, az út nedves volt a lecsapódó ködtől, ami délután óta szitált. Sötétedett, nehezen láttam a pislákoló fényszóró gyenge fényénél. Már közeledtünk Répáshutához, amikor egy nagyobb lejtő következett, és valahogy jobban belendültünk a kelleténél, emiatt elkezdtem fékezni. Jött egy éles kanyar, azt próbáltam jól bevenni, erre Robi a hátam mögül elkezdi ütögetni a karomat, és hallom is hogy kiabál valamit. Több se kellett hozzá, ettől a kanyar közepén elcsúsztunk. Én jobbra dőltem ki, Robi balra borult le, a motor a jobb oldalára dőlve forgott az úton, és csúszott még 5 métert lefelé.

Ahogy feltápászkodtam, látom, hogy a már a jobb tükör is letörve hever az úton, a tank másik oldala is behorpadva, az oldalsó csomagtáska leszakadva, kipufogó elhajlott, az egész úgy nézett ki, mint ha egy kamion átment volna rajta. Ó, te jó ég, hogy a túróba estünk el, majd átvillant az agyamon, hogy az a tök Robi ütögetett, és kiabált, azért fordult túl a kormány. Megnéztem gyorsan mi van ezzel az őrülttel. Szerencsére neki most nagy baja nem történt, csak a bokája fordult ki, nem tudott lábra állni, de azért röhögött kegyetlenül.

- Mit röhögsz? Kérdeztem, és miért rángattad a karomat, mit kiabáltál?

- Csak azt akartam mondani, visította, s a könny a nevetéstől már folyt az arcán, hogy pont ebben a kanyarban csúsztam el !

© 2020 Novellák és mások. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el