Minerva

Gyermekkoromban szüleim révén összebarátkoztam az ismert bábfilmrendező lányával Andival. 11 éves lehettem, mikor először együtt nyaraltunk a szülei Zánka feletti felújított és nyaralóvá alakított présházában. Nagyon megtetszett Andi, aki szép lány volt, egyidősek voltunk, ő talán fél évvel volt idősebb és fél fejjel magasabb. Az anyja Emma is nagyon szép nő volt, volt kitől örökölnie. Apja magas, tekintélyes ember, neki köszönhetjük a Mirr-Murr, az Ugrifüles vagy a Misi mókus bábfilmeket. Akkoriban a 70-es években több pesti művész is a Zánka-Monoszló-Köveskál háromszögben vett házat. A nyaralás alatt ismerkedtem meg velük is, és a Balaton-felvidékkel. Andival ritkán tartottuk a kapcsolatot, de minden évben egyszer-kétszer itt Zánkán találkoztunk.

Gimnáziumba ő a belvárosi Eötvösbe járt, mivel a Váci utcában laktak egy hatalmas polgári lakásban, kilátással a Gellérthegyre. Oda is jártam fel hozzájuk, részben mert Andi akkor már egyre jobban bejött, másrészt mert Ottó tanított meg engem a filmezés, operatörködés technikájára.

16 éves voltam, amikor húsvét hétfőn locsolkodási - és persze udvarlási - szándékkal meglátogattam. Pechemre nem volt egyedül, már két srác a gimiből ott ült náluk, előttük 3 üveg pia. A szép locsolóversemért kinevetés járt, de ha már ott voltam Andi megkínált tojáslikőrrel. A srácok már 17 körül lehettek, ittak rendesen, Andiban is volt már néhány pohárral. Mintha ott sem lettem volna, úgy lenéztek, engem egy csóró kőbányai srácot, ők a nagy menő eötvösösök. A harmadik pohár után összeszedtem magam, és eltakarodtam, már csak ezért is, mert Attila barátom kint várt a lépcsőházban már vagy háromnegyed órája, mivel ő nem ismerte Andit nem jött be.  

A sikertelen, sőt inkább totálisan égő eset után még egy próbát tettem, hátha a balatoni nyaralások helyszínén, a régi szép diákkor emlékezetes nyarai összehoznak minket. Ó én balga, romantikus álmodozó, hogyan is képzelhettem ilyet. Mégis megpróbáltam. Telefonon beszéltem Andival, aki elmondta, hogy július végén a barátnőjével, aki osztálytársa, a zánkai nyaralóban lesznek, ha van kedvem ugorjak le hozzájuk. Nyilván ő nem gondolta komolyan, én viszont annál inkább.

Összecsomagoltam egy hátizsákba, megtankoltam orosz gyártmányú mopedomat, és elindultam a hosszú útra. 40-es átlagsebességgel, pihenőkkel 5 óra alatt értem le Zánkára, de a hegyre már nem ment föl a gép, mert a forróságtól és erőlködéstől besült a henger, így az utolsó 3 kilométeren tolnom kellett, hegyre föl, köves úton, ahol még gyalog is nehéz ügy volt. Így érkeztem meg a présházhoz délután 3 óra magasságában. Andiék meglepetésénél csak az enyém volt nagyobb, ő nem hitte hogy komolyan lejövök, én viszont elhittem hogy tényleg engem vár, de azt nem gondoltam, hogy négyen vannak, 2 fiú 2 lány. Plusz egy trabant, mert az egyik fiú már 18 éves volt, és apja vett neki egy trabit. Andi bemutatott mindenkinek, mondta hogy a mopedet toljam nyugodtan be az árokba majd lesz vele valami.

Akkor ismertem meg Patríciát, a szőke, kék szemű lányt, aki annyiban különbözött Anditól, hogy messze nem volt olyan nagyképű, nem is értettem hogy lehetnek barátnők, másrészt szebb volt, kedvesebb, mosolygósabb. Azt egyből érzékeltem, hogy nem várt vendég vagyok, megvan a 2 pár felállás, én meg odamegyek ötödiknek. Ez még a húsvéti locsolásnál is nagyobb égő volt, de a moped az árokban pihent így elmenni nem tudtam, gondoltam majd lesz valami.

Az lett, hogy a Trabival öten lementünk a strandra, én ültem hátul középen, Patrícia combja az enyémhez szorult, el sem tudtam volna jobbat képzelni, kár hogy nem mentünk el legalább Keszthelyig, így sajnos csak 10 perc volt az egész. Visszaút ugyanez, csak vizes fürdőruhában, az talán még ingerlőbb volt egy magamfajta kamasz számára. Még a strand melletti közértben vettünk 4 üveg bort, meg valami hideg vacsorának valót. Este aztán megkezdődött az italozás. Erősen kezdő voltam ezen a téren, a nagyobb srácok már gyakorlottabbak, így én hamar kiütöttem magam. Valami még halványan derengett, hogy játszottunk kártyával, és minden kör végén a lányok és a srácok csókolóztak, hogy ki kivel azt nem láttam, de rám soha nem került sor. Ebből arra következtettem, hogy ők már remekül megvannak, sem Andival, sem Patríciával nem jövök össze, ezért egy búfelejtő utolsó pohár bort ittam. Ezt már nem kellett volna, megtörtént a filmszakadás, ami másnap délig tartott. Kiesett fél nap a tudatomból. Akkor a négyes és a trabi már nem volt sehol, gondoltam a strandon hajkurásszák egymást. Összeszedtem magam, találtam egy szemceruzát, amivel írtam egy búcsú sort Andinak, megköszöntem a vendéglátást. A moped kihűlt, beindult, bár erősen köhögött így a zánkai vasútállomásig le tudtam vele robogni, hát persze, mert végig lejtett. Feladtam Bp. Délibe mint poggyászt, így utaztam haza vonattal az egynapos zánkai kalandomról.

Andit még egyszer kerestem telefonon, elutasító volt, így eldöntöttem hogy nem próbálkozom többet, bár lehet, hogy a harmadik jobban sikerült volna. Talán még egyszer találkoztunk a belvárosban amikor már 19 múltam, ráköszöntem, de úgy csinált mintha nem is ismerne, elment mellettem.

Anyám és Emma, Andi anyja tartották tovább a kapcsolatot, tudtam róla, azt hogy férjhez ment, aztán elvált, aztán kiköltözött Svédországba majd hazatért. Úgy 5 éve a Facebookon megtaláltam, vissza is jelölt. Egyszer egy posztra, amin egy Balaton parti fényképen Andi is látható volt megláttam egy kommentet amit Patrícia Minerva írt: "Zánkán találkozunk?" Hmm, gondoltam, Patrícia, Zánka, csak nem az a lány akit 35 éve akkor megismertem? Ráírtam.

Bizony ő az. Felvette a Minerva művésznevet. Festőművész lett, Tihanyban tölti a nyarakat, akkor is lent volt. Írtam neki, hogy én ki vagyok, homályosan, de emlékezett. Megbeszéltük, ha újra Pesten lesz találkozunk. Úgy is lett. Felhívtam telefonon, és a döbbenetes az, hogy a hangja szinte semmit sem változott, a 35 évvel azelőtti lány szólt bele a telefonba. Meglátogattam a műtermében, Arcra is hasonlít akkori önmagára, ő szerinte én is, rám ismert. 3 órát beszélgettünk, megmutogatta a képeit, többsége sárga alap, Tihany vagy környéke, virágok tájak.

Beszéltünk arról a napról, amikor ötödiknek beestem. Kiderült, hogy Andinak a fiúja volt a trabantos, de neki nem volt barátja a másik srác, csak próbálkozott, de nem jött be neki. Én viszont bejöttem, csak nem voltam elég kitartó. Éppen azelőtt szakított Patrícia, illetve ma már Minerva a barátjával, és új barátot keresett, de nem azt aki ott volt. Ha akkor jobban figyelek, ha nem ütöm ki magam, ha nagyobb lett volna az önbizalmam, ha észre veszem, hogy bejövök neki, ha ... sok a ha.

Akkor még nagyon nem ismertem a nőket, fogalmam sem volt hogy mit jeleznek, üzennek, kódolnak a szavaik, gesztusaik, mozdulataik. Érdekes volt tőle visszahallani az esetet, utólag is adott egy jobb megértést.

Legutóbb, amikor Zánkán jártam felmentem a hegyre, megnéztem néhány présházat, olyanokat mint Andiéké volt. Az övéket is, ahol sokat nyaraltunk együtt. Ottó meghalt, a birtokot eladták. Már csak az emlékek maradtak.