Legénybúcsú

Zalai Sanyi már 6 éve dolgozott a Környezetvédelmi Minisztérium Környezetgazdálkodási Főosztályán. Szerette a munkáját. Ő felügyelte a vidéki kirendeltségeket, Környezetvédelmi Igazgatóságok informatikai rendszerét. Munkája során rendszeresen járta az országot, és sok barátot szerzett a központban és a területeken is. Az igazgatótól kezdve környezetvédelmi felügyelőkig sokan szerették. Népszerű, barátságos és bohém fiú volt. Látogatásai során hosszú estéket, éjszakákat beszélgetett, és énekelt át, hol vidáman, hol sírva, ahogy vígad a magyar. Nem volt nagyon válogatós, amire meghívták, azt köszönettel elfogadta, majd másodikként kötelességének érezte visszahívni a barátait egy újabb kőrre.

32 éves volt, és ideje volt már, hogy bekössék a fejét, mondta családja, s néhány házas kollégája - ne legyen neki se jobb, mint nekik. Korai lesz ez Sanyi, éljél még egy kicsit, mondta Szentes Gyurka kollégája, nehogy megbánd. 4 éve volt már barátnője, kedves, csinos bár egy kicsit kardos lány. Húsvétkor megkérte Zsóka kezét, őszre tervezték az esküvőt. Zsóka nyár közepén kigömbölyödött, novemberre várták a babát.

Hej, meg kellett ezt ünnepelni, nem egyszer, de többször is. Nyáron bejárta az országot, minden Igazgatóságon koccintottak az ifjú trónörökös egészségére.

Szeptember közepére kitűzték az esküvőt. Nem nagyot, csak a szűk család, néhány távolabbi rokon, unokatestvérek mindkét oldalon, barátok és kollégák. 135 név került a listára, ennyit kellett meghívni, hogy ne sértődjön meg senki. Főtt a feje Sanyinak, ehhez nagyobb helyet kell bérelni, az meg sokba fog kerülni. Talán visszajön a menyasszonytáncból, ha lesz, ha Zsóka még bírja.

Kollégái is nyüstölték, legénybúcsúnak kell lennie. Most vagy fiatal, olyan nincs, hogy az nincs. Megszervezzük! Az is pénz, kevés van most, szabadkozott Sanyi, aki nekik is, menyasszonyának is, szüleinek is meg akart felelni, ha szét szakadok akkor sincs több. Összeadjuk mi, ne fájjon a fejed barátom, ígérték a kollégák. Debrecenbe megyünk, egy szót se többet! Punktum. Rosta Laci lett a főszervező, ő lesz a vőfély is az esküvőn, mindent tud, jó a beszélye, majd elrendezi. Az esküvői vacsora előlegét minden megtakarított pénzükön fizették ki.

Az esküvő szeptember 17.-én szombaton lesz, a díszes csapat, 15.-én indult el Debrecenbe, vonattal. A szállás nem gond, a vonatjegy sem, hiszen hivatali kiszállásnak van elkönyvelve. Csak étel-ital kell, meg amit a fiúk titokban szerveztek. Már a vonaton megkezdődött az italozás, köszöntés, búcsúztatás. Sanyi és a család egészségére. A debreceni állomáson várták a vidéki kollégák a négy pesti munkatársat, előkerült a pálinkás butykos. Anélkül nem megyünk tovább. Ittak.

Bementek az igazgatóságra, ahol késői ebéd várta őket, majd rövid kis műsorral készültek a dolgozók. Sanyi volt a középpontban, körülötte a pesti kollégák, hátrébb a helyiek ültek. Pali bácsi citerázott egy kicsit, Béla elmondott egy Tóth Árpád verset. Marika, Zsófi és Piroska néhány népdalt énekelt, majd Tamás az igazgató beindította a magnót. Egy arab zene szólt kissé nyávogva, de a három hölgy táncolni kezdett. Hullámozva lejtették a hastáncot, Zsófi közben lassan levette a blúzát, miközben hangosan fütyültek, tapsoltak a férfi kollégák. Zsófi Sanyi körül forgott, majd felül egy szál melltartóban az ölébe ült. Neee, Zsófi, nee, kérte Sanyi, de egy ilyen kihívásnak nehéz volt ellenállni. Zsófi hatalmas mellei közé szorította Sanyi fejét. Visítottak a nők, tapsoltak, kurjongattak a férfiak "csókot ! csókot !"

Sanyi a kiszabadulás után megköszönte a műsort. Nem volt érzéketlen, egészen bele bizsergett, és felizgult ettől, mint minden férfi az ő helyében. Eddig fel sem tűntek neki Zsófi méretes mellei, bár nem is került még vele ilyen közelségbe. Megették a maradék pogácsát, házi rétest és cukrászdás süteményeket. Leöblítették az igazgató úr házi borával.

Ideje indulnunk a Szállodába. Hol szálltatok meg. A Park hotelben. Na az arrébb van, a nagyerdőnél, mondta Tamás, elviszlek bennetek kocsival. Ittál Tamás, áá, alig, felelte az igazgató. Bekászálódtak a vállalati Opelbe, a Vectra bár nem kis autó, de most szűk volt. A Park hotelben 2 szobát foglaltak. Rosta Laci összekacsintott a csinos recepciós lánnyal. Meg van? Meg lesz, mondta az.

Na fiúk együnk valamit, a vacsorára ugye meghívsz minket Sanyikám, a többit mi álljuk. Lementek a szálloda éttermébe, bőségesen rendelt mindenki, Sanyinak nem nagyon volt étvágya, Zsókára gondolt, meg arra, hogy kell a pénz az esküvőre. 4200 forint volt Sanyinál, 800 a vonaton fogyott el az utolsó ötezresből. Az árak magasak voltak, drága volt a bor is. Fiúk, nem lesz elég a pénzem, mondta Sanyi, fogjuk vissza magunkat kicsit. Ne mond már, hát miez ha nem legénybúcsú, akkor igyunk. Jóval túllépték a 7 ezer forintot is, amikor fizetni kellett. Most 4000, a többit majd adom, hamarosan, mondta Sanyi, van-e itt egy pénzautomata. Nincs uram, itt kint semmi. Majd a kollégák kisegítik. Szentes Gyurka adott még 4000 ezret, hozzon egy üveg pezsgőt is, azt bent isszuk a lobbyban.

Beültek a fiúk, előkerült pohár, elindult a zene és jött 2 lenge ruhás hölgy. Leültek ízlett nekik a pezsgő. Maja vagyok, reggel 6-ig, ő itt Ilcsi, csak kettőig marad. Ráér majd reggel fizetni. Táncoltak, hogy egyik, hol másik fiú ölébe ültek. Sanyi már így is bajban volt a délutáni kaland miatt. Ki is a vőlegény, kérdezte Maja, ő, ő kiabálták, majd beleült Sanyi ölébe. Izgett mozgott, dörzsölődött. Sanyinak már fájdalmai voltak. Maja a haját túrta, nyakán és arcán harapdálta. Nem hagyj, nem akarom próbált Sanyi menekülni, de a sok italtól teljesen kába volt. Nyugi kisfiú, jó lesz, felmegyünk a szobába. Húzták, vonták a félig elalélt vőlegényt, aki csak egy ágyak akart, csak feküdni. feje zúgott, fájt, szégyellte magát mindenért. A kollégák nevettek, a lányokat fogdosták. Sanyit lefektették az egyik szobába, és Maja próbált meg bele életet lehelni, nem sok eredménnyel. A másik lánnyal Ilcsivel a kollégák játszadoztak a szomszéd szobában, majd egy idő múlva cseréltek, hátha a fiatalabb lánynak jobban sikerül, de mégsem. Sanyi teljesen kiütötte magát, így a fiatal lány is feladta és átment a másik szobába a három fiúhoz.

Reggel 6 órakor Sanyi egy agresszív hangos kiáltásra ébredt. Fizess, 15000 lesz a két nő. Mi, hogy, micsoda? Ki? én? Hát ki, barátom? Te kérted a nőket nem? Itt fekszel meztelenül, a csajom volt nálad, mondta. Nem, ez tévedés lesz, nyögte másnaposan, sajgó koponyával Sanyi. S szomszédban a fiúk. A kopasz drabális férfi, kilépett az ajtón, nem rázol ám le, ha átversz véged. Zúgott a feje, azt sem tudta mitévő legyen, egy fillérje sem volt már. Szerencséjére összeadták a kollégák a kért pénzt, és a marcona férfi elvitte a lányokat.

Hazafelé a vonaton még ugratták, cukkolták Sanyit, hogy kihagyta élete legjobb buliját. Pont a legénybúcsúján, még tartozik 4 ezerrel, majd az esküvő után adja meg. Ő csak lehangoltan, szomorúan nézett maga elé. Nem sokra emlékezett az estéből. Majdnem magcsaltam, vagy meg is történt? Fogalma sem volt, de remélte hogy nem. Mindene fájt, a feje, a gyomra, de leginkább a szíve.

Hazaérve menyasszonya csókokkal fogadta, - hú nagyon pia szagod van, ugye nem lettél nagyon rosszul. - Nem, nem hebegte Sanyi, már jól vagyok.

Az jó is lesz, búgta Zsóka a fülébe, mert ma kell menni az öltönyért és a ruháért a kölcsönzőbe. Ki is kell fizetnünk az előleget, kerestem is az utolsó ötezrest, de nem találtam, ugye nálad van szívem? Remélem tudtál spórolni.

Sanyi rettenetesen megalázva érezte magát, a lelke összetörve, anyagilag lenullázva, és így állt élete egyik legfontosabb eseménye előtt, amikor elveszi szíve választottját. Nem volt más választása, felhívta Rosta Laci kollégáját, hogy segítsen neki. A 4000 forint tartozáshoz kért még 6000-et, hogy a ruhákat ki tudják bérelni. - Semmi gond Sanyikám, megkapod, így együtt egy tízes lesz, majd esküvő után megadod, rendben? Látod hogy milyen jó, ha vannak barátaid, akikre számíthatsz. - Valóban jó - felelt Sanyi elcsukló hangon - ti tényleg nagyon jó barátaim vagytok.

Igaz történet alapján