Időkapu

Vissza a múltba

amikor megtörténik az, amiről sokan álmodozunk, hogy újra kezdhetjük, avagy a lehetséges alternatív élet, amikor megkapjuk a lehetőséget, hogy másként döntsünk

Bevezetés

Csodaszép őszi szombati napon sétáltam a Remete szurdokon keresztül Pesthidegkút, pontosabban Remete kertváros felé. Az erdő színeivel játszott az október végi napsugár. Egyedül voltam, nem siettem, ezt a napot erre szántam, hogy kicsit kimenjek a hétköznapi rohanásból, átgondoljam az életem, miközben a természet elemeivel kapcsolódom. Már több mit 3 órája voltam úton, Nagykovácsiból a kék túra útvonalát követtem, mely egyben a Mária út is. Leültem egy közepes sziklára pihenni, hagytam hogy a fákon átszűrődő nap melegítse arcomat. Lehunytam a szemem, és egy kép jelent meg előttem.

Ebben a képben gyerek voltam, apukámmal kirándultam egy őszi napon, talán pont ilyenen mint ez a szombat nap volt. Láttam magamat ahogy megyek mellette, úgy 12 éves lehettem, a gyalogút mellett patak, úgy mint itt az Ördögárok. A bennem zajló képen megálltam és a patakot figyeltem. Apukám eltűnt és a patakban egy arcot láttam meg, egy nagyon bölcs ember arcát, majd ez eltűnt, és a hátam mögül egy meleg hangot hallottam: "üdvözöllek, egy nagy választás és döntés előtt állsz most" Hátrafordultam és egy nagyon kedves ismerős ember állt mögöttem fehér ruhában, miközben rám mosolygott. Nem tudtam hogy ki az, de nagy szeretetet éreztem felőle.

A következőt mondta nekem:

"most te felnőtt vagy, és úgy érzed, hogy sok mindent elrontottál az életedben, helytelenül döntöttél számos esetben. Ez természetes, sok ember van így. Te viszont úgy éled az életed hogy folyamatosan ezen rágódsz, bánkódsz, dédelgeted ezeket a fájó eseményeket, és azon gondolkodsz, hogy mit tehettél volna másként. Szinte mindig a múltadban vagy, és nem a jelenben, ez nagyon hátráltat a fejlődésedben. Most van egy lehetőséged, egy olyan, amilyen nem sok embernek adódik meg. Az idő és a hely együttállása megteremt egy időkaput, ahol visszaléphetsz 40 évet, de jól fontold meg, mert csak egyszer teheted ezt meg és egy irányban, nincs utána visszaút a jelenbe. Visszakerülhetsz a múltba, és újra átélheted az életed eseményeit, újra megkapod azokat a próbákat, amiken elbuktál, kijavíthatod a hibáidat, de akár jobban el is ronthatod. Ha jól csinálod, akkor visszajuthatsz a jelenlegi életedbe. Viszont megeshet, hogy egy másik jelenbe nősz majd fel, más életed lesz, és akkor amit most jónak, szépnek látsz, az nem lesz meg. Nos, ha bevállalod, akkor itt a lehetőség. Ma délután 2 órakor nyílik egy rés, de csak a te számodra, ez a "Náncsi néni" vendéglőjében a kert helységben a nagy tölgy alatti asztalnál történhet meg, ha ugyanazt teszed mint 40 éve pontosan. Az életed megismételhetnéd, és a fontosabb emlékeid megmaradnak, így újra tudsz választani, másként alakítani a sorsod. Fontold meg jól, ahogy most döntesz azzal nem csak a te hanem mások életét is megváltoztathatod, jobbá vagy akár rosszabbá is teheted."

Még egyszer rám nézett a bölcs ember, elmosolyodott, majd egyszeriben eltűnt. Megrázkódtam, mintha egy álomból ébrednék fel. A kép, amikor gyerek voltam az is eltűnt, apukámat sem láttam, a fehér ruhás embert sem, de tisztán emlékeztem, hogy mit mondott kisfiúbeli önmagamnak. Ültem ott azon a sziklán, és próbáltam megérteni, hogy mi történt. Egy valódi élő képet láttam saját múltamban, amikor kisfiú voltam, és ennek a kisfiúnak egy olyan látomása volt ami a jelenben történhetett volna, egy olyan emberrel, akit én most ismerek, a mai arcával, aki akkor talán amikor én kisfiú voltam még nem is élt itt ezen a földön.

Olyan volt az egész, mint egy álom, ahol a helyek, a szereplők, az idők keverednek. Elaludtam volna? A nap ugyanonnan sütött, talán ha pár perc telt el amíg lehunytam a szemem. Ez egy üzenet volt a jelenből, egy prófécia, ha megteszem amit mondott, ha elég bátor vagyok itt hagyni a jelent, visszatérni a múltamba, akkor újra élve az elmúlt 40 évemet kijavíthatom a hibáimat. Olyan ez, amikor hibázunk, nem baj, kapunk még egy, meg talán még egy hasonló lehetőséget, hogy újra döntsünk, és másként cselekedjünk, tanulva a hibából, mintegy kijavítva azt.

Ilyen már többször előfordult, de az, hogy újraélni az életet? Ez hátborzongató. Itt hagyni mindent? Aki most vagyok, a családomat, amit elértem eddig az életemben, a barátaimat, a szeretteimet, a hitemet, a céljaimat, az utamat? És mi van ha másként döntök mondjuk 20 évesen, és eltér az utam attól ahogy eddig történt, akkor mi lesz velem, hiszen bármi lehet? Ha máshogy cselekszem a múltban akkor megváltoztatom a jelenemet is. Ez a pillangó effektus, akkor egy más életet élek, nem ismerem meg a szeretteimet, más barátaim lennének, más életet élnék? Piszkosul sajnálnám, mert hiányozna ez az élet, minden szépségével és nehézségével.

Áh, ez amúgy is csak egy fantazmagória, egy álomszerű látomás. Kár ezzel törődni, mondtam magamnak. Felálltam, ittam a teámból, és tovább indultam Remete felé az erdei úton.

Nem hagyott nyugodni, mi van, ha mégis igaz? Ha abban a képben megjelent ember egy próféta, egy mester volt? Ha igazat mondott, ha ez egy üzenet, egy olyan lehetőség nekem, aki mindig a múltba húzódik, menekül vissza az életéből? Mi van ha tényleg megtörténhetne, egy Isteni csoda folytán? Neked a múlt kell, mindig azon keseregsz, hogy rosszul tettél, hogy bárcsak kijavíthatnád? Tessék, itt van, éld újra !

Na OK, de 40 évet? már akkor elszúrtam? Onnan kell másként? Mondjuk ez igaz, addig átlagosan rosszalkodó gyerek voltam, de akkor valóban egy nagyon rossz irányt vettem, aminek egyre súlyosabb következményei lettek. Az intézet, a betegség, hát igen. Kapnék valóban újra 40 évet? De honnan tudnám hogy hogyan lehetek jobb? Mit is mondott? Az emlékeim egy része megmarad, és tudnám ha ugyanúgy döntök, akkor ugyanezt az életet élem, de ha jól döntök, akkor másként alakul. Nagyon vigyáznom kell, nagyon más ne legyen, mert akkor nem ez lesz a családom, a munkám, az utam, a barátaim, ami nagyon hiányozna. De a szeretteim már holnap reggel hiányoznának, hogy bírom ki 20 éven keresztül, amíg újra találkozom velük? Vagy nem fogok rájuk emlékezni? Gyerekként nem fognak hiányozni?

Millió kérdés kavargott bennem, miközben sétáltam az erdőben, és elképzeltem, hogy itt 40 éve is minden ilyen volt, akár meg is történhetett volna az időugrás, de nem, mert nagy és felnőtt voltam. Kiértem a lakóházak közé, nézegettem a nagy házakat, drága autókat, majd elérkeztem az Ördögárok utcára. Itt eredeti útitervem szerint balra kell fordulni, és elérkezem a Máriaremetei templomhoz, ahol a csomagolt ebédemet terveztem elfogyasztani. Éhes voltam már, és bevillant egy kép, ahogy ülök egy kellemes kert helységben, piros kockás abrosz, a háttérben sramli zene szól, s a pincér leteszi elém a forró levest. Itt dönthettem, hogy elindulok-e jobbra, mivel tudtam, hogy az utca végében ott van Náncsi néni vendéglője. 1 óra volt, kettőig még volt egy órám, amikor megtörténhet az időugrás. Döntenem kell. Újra élni azt ami annyira hiányzik, újra átélni, s lehet hogy nem is annyira jó, lehet hogy nem is emlékeznék arra hogy mi volt a rossz döntés, mit kell tennem, hogy ugyanide jussak el 40 év alatt, vagy menni tovább a templom felé, s folytatni itt ahol vagyok. Már az utca neve - Ördögárok - is balsejtelmű.

Döntenem kell, a jelenlegi életet folytatni, haladni tovább ezen az úton, nem bánkódni a múlton, elfogadni, hogy akkor így alakult, és ennek így kell lennie, azaz elfogadni a sorsomat, az életemet, ami szép és jó volt eddig, vannak ugyan nehézségek, és fájó emlékek, fájó szív, de ez az ami már biztos. Vagy belevágni újra, remélve, hogy lesznek emlékeim, és hogy jobb döntéseket tudok hozni, reménykedni abban, hogy visszatérek ide, jobb ember leszek, kevesebb kárt okozok magamnak és másoknak, hogy több szeretetet tudok nyújtani, hogy újra találkozom azokkal az emberekkel, hogy becsületesebben, és morálisabban tudok majd élni, és hogy nem fog hiányozni kegyetlenül az akiket és amit itt hagyok.

Nem állhattam ott órákon át, dönteni kellett. Balra, tovább a jelenlegi utamon, vagy jobbra, kipróbálni hátha valóban működhet az időkapu. Az sem biztos, hogy igaz, lehet hogy csak egy próba az egész?

Mit döntsek?

Tovább a jelenben

Döntés balra: haladás tovább a jelenben.

Elindultam hát eredeti úti célom felé, és elhessegettem a gondolatot a fejemből, nem lehetséges, és ha mégis az lenne, hát akkor sem segítene ez semmin, nem szabad beavatkozni a már megtörtént eseményekbe. Ez így alakult, ez nem egy film, ha mégsem sikerül, hát az sem baj. Bizony nagy baj lenne, ha mégis visszamennék a múltba, és elszúrok néhány találkozást, ismerkedést nem születne meg a fiam, amit bizony nagyon bánnék. Az egész olyan ábránd, mint egyik kedvenc filmem a "Vissza a jövőbe" amit mindenki tud, hogy csak mese. Nem is beszélve a Nem is érdemes erre több gondolatot vesztegetni, inkább élvezem a mai napot. Ezeket gondoltam miközben sétáltam a szép budai utcákon, és hamarosan elérkeztem a Boldogasszony templomhoz. Gesztenyefás parkjában leültem egy padon és megebédeltem. Próbáltam a fejemből kiverni a hamis ábrándokat, az egész csak egy látomás, gondoltam. Merre is menjek tovább? Megnéztem mobil telefonomon a térképet. Na tessék, hát ez sem lenne sok sok évig, ha most visszamennék, mi lenne e nélkül?

Megittam a maradék teámat, szedtem néhány szép gesztenyét az étkező asztalra, és elindultam tovább hazafelé. Solymáron keresztül haladt az útiterv, a kellemes Zsolt fejedelem utcán, majd a Zerind vezér úton a solymári Kerek-hegyre. A Kerek-hegyen kicsit körülnéztem, majd az erdőn keresztül a sárga turistaúton Nagykovácsi felé vettem az irányt. Ismerős út volt, már többször jártam rajta. Tudtam, hogy jó irányba megyek, itt már nem tévedek el. Fáradtan érkeztem meg Zsíros-hegyre, a már oly sokszor bejárt utcákon át hazaérkeztem kis falumba.

Fél 4 volt amikor hazaértem, elmúlt a délután 2 óra, nem voltam a vendéglőben, nem voltam ott amikor megnyílt - ha megnyílt - az időkapu. Jobb is így, gondoltam, mikor házunk udvarán lepihentem a tó melletti padra. Jól döntöttem, itthon vagyok, a biztonságos otthonomban, ahol hamarosan találkozom a párommal, családommal. Kár lett volna a múlt vonzalma miatt több évtizedre elveszíteni őket. Az olyan lett volna, mintha meghaltam volna, önként. Nem is gondolva arra, hogy nekik is hiányoznék, bár ebbe az időparadoxonba bele sem gondoltam, talán jobb is.

vége

ugye csalódtál, mást vártál?

Nos, akkor olvasd tovább, ismerd meg az alternatív történetet, hogyan történhetett volna másként.

Alternatív élet

Döntés jobbra: lássuk mi történik, vajon sikerül-e újra élni, és kijavítani, amit akkor elrontottam?

Az Ördögárok utcában jobbra vettem az irányt, siettem, mert 2-ig úgy kell helyezkednem, ahogy pont 40 éve azon a vasárnapon történt, amikor apukámmal a Náncsi néni vendéglő helyén az akkori kis állami vendéglőben ebédeltünk. Zúgtak a kérdések a fejemben, borzasztóan zakatolt minden gondolatom, cikáztak a félelmek, a veszteségek listája, úgy mentem, mintha a biztos halálba mennék. Amennyire vonzott az a lehetőség, hogy újra élhetem életemet, benne újra átélném azokat a fantasztikus élményeket, emellett annyira féltem attól, hogy hiányozni fog egyszeriben minden, ami most az életem.

Elég ebből a félelem özönből, ha már döntöttem egy irányba akkor menjek végig, lássuk, hogy a látomás a valóságban működik-e. Majd ha ott vagyok, és éppen történik akkor elég lesz ijedezni. Lehet hogy semmi nem történik, de legalább megpróbáltam.

Odaérkeztem a Náncsi néni vendéglőjébe, negyed 2 volt. A kerthelységben több asztalnál ültek, de a nagy tölgyfa melletti asztal szabad volt. Mintha akkor 40 éve is egy fa alatti asztalnál ültünk volna, de az sokkal kisebb volt. Leültem, és elkezdtem gondolkodni mi is történt akkor. Elvált szülők gyereke voltam, és vasárnaponként találkoztam apukámmal. Ilyenkor télen moziba jártunk, jó időben pedig az állatkertbe, a városligetbe, vagy éppen kirándulni a budai hegyekbe. Bejártam már vele az összes útvonalat az Úttörővasúttól a libegőig, a fogastól Hűvösvölgyig. Mivel ő nagyon szeretett enni, és szerinte ez fontos volt a növekedéshez, ilyenkor engem is etetett. Már kis gyerekkorom óta nem szerettem a húst, különösen az éttermit. Ennek ellenére apukám mindig azon volt, hogy valahogy megetessen hússal, mert úgy gondolta, amit gyakran emlegetett is, hogy otthon nem kapok, és azért vagyok vézna. Kínlódások voltak számomra ezek az éttermek, nem is ismertem azokat az ételeket, amiket gyakran rendelt számomra. Talán a hal volt amit valamennyire szerettem, de az is a rántott tonhal, nagymamám karácsonyi menüje. Étteremben ettem először rántott pontyot, illetve nem ettem, mert nem bírtam megenni a zsíros, rezgő hájas része miatt. A halban is csalódtam azt hittem azok csak olyan téglalap alakú rudacskák lehetnek.

Akkor, azon a napon - ahogy most visszaemlékeztem - halászlét kértem, utána túrós csuszát, amit én otthon cukrosan ettem. Itt, akkor 40 éve tepertővel volt, amit lepiszkáltam a túróról és emlékeim szerint igen nehezen csúszott le. A halászlének csak a levét ettem, mert a hal zsíros, és csontos volt. Próbáltam szétturkálni a tányérban, de nem fogyott jobban, és apám ideges lett, majd veszekedett hogy megint nem eszem. A nehézségek végén, amikor a félig meghagyott levest és csuszát is elvitte a pincér, egy pohár sört rendelt nekem, ő akkor már a második korsót itta. Ez volt életem első, de nem az utolsó pohár söre. Apám 8 éve meghalt, mert nem vigyázott az egészségére. Ha megtörténik az időugrás, akkor vajon újra itt lesz mellettem? Feltámad? Vagy meg sem halt még?

Ha jól emlékszem az erdőben történt képre, az abban történt látomásra, amit a 12 éves kori önmagam látott, azt mondta a bölcs ember, hogy pontosan ugyanazt kell tennem, mint 40 éve. Bár akkor apám rendelt, aki sajnos már nem lehet itt mellettem, így magamnak kell rendelnem. Vajon van-e itt halászlé és túrós csusza. Sör biztosan. A bökkenő csak az, hogy 15 éve vagyok vegetáriánus, sőt vegán azóta nem eszem halat, túrót, és a tésztában is biztos van tojás, amit szintén kerülök. Sört sem ittam 12 éve. Milyen érdekes, hogy pont 40 éves korom óta, itt újra megjelenik ez a 40 év, és a 12 is. Hát lehet, hogy tényleg a halál vár rám, ha ezeket most megeszem, megiszom.

Nem volt több időm ezen gondolkodni, mert megjelent a pincér kissé unott arccal, és étlappal a kezében. Itt az idő, most nem grillzöldséget fogok rendelni minden nélkül, ahogy szoktam ilyen helyen. - Köszönöm, nem kérek étlapot, tudom mit szeretnék enni. Van-e halászléjük? - Hirtelen átvillant a fejemben, hogy mit is mondok. Halászlé? Vegán vagyok, halat nem ettem 12 éve, hahó ! ébresztő !

Mit teszek?

- Igen kérem, természetesen van. Bográcsban, vagy csészében kéri kedves uram? - hallottam eközben.

- Bográcsban, őő, a halat nem eszem meg, de... mindegy, hozza ki kérem, mondtam zavartan, és azt sem tudtam mi történik, elindult valami, ami mint egy spirál forgása húzott befelé.

- Egy bográcsos halászlé, igen, s utána mit tetszik parancsolni?" Nézett, mosolygott, várt.

- Túrós csuszát, de tofu, azaz, yofu, őőő... ahh, hozza kérem

- Mit hozhatok inni?

- Egy pohár sört kérek, csapolt sört

- Dréher, Gösser, Soproni, búza....

- Soproni jó lesz, köszönöm

A pincér elment, s perceken belül kihozta a halászlét. Készen volt gondolom, s mivel szombat ebédidő volt, talán még melegíteni sem kellett, remélem nem mikrózta meg, ááá úgyis mindegy, ez egy halászlé! ember! látod mi ez? ébresztő!

Remegve fogtam meg a kanalat, belemártottam a pirosan fénylő zsíros lébe. Az asztalon kis kosárban kék kockás kendővel letakart hófehér puha kenyér. Kivettem egyet. Ahogy akkor, gyerekkoromban is a kenyér volt a menedék, azzal tuszkoltam le a húsokat. Belekóstoltam, ismerős íz, egyik kedvencem volt a halászlé, bár nem ennyire zsírosan. Ugyanúgy kell mint akkor, hát vájtam egyet a pontyból is, ami mintha nem lett volna annyira zsíros, vigyáztam a szálkákra, hogy is kell ilyet enni? Valahogy azért sikerült lenyelni az első falatot, így vagy úgy belehalok, ha úgy lesz ahogy a látomásban hallottam. Bekanalaztam a levest, háromnegyedig, a halat szétturkáltam, ahogy anno 40 éve.

Megérkezett a csusza, sok túróval, sok tejföllel, tetején frissen sütött szalonnakockák rezegtek. A betyár mindenit, ez még durvább mint a halászlé volt. Erős túró ízt éreztem, a savanyú tejföl nem is hasonlított a megszokott yofura, ez bizony valódi volt minden elemében. Sárga csuszatészta, biztos vagy 4 tojásos, ragadós mégis omlós túró, és fürdött a tejfölben. A barnára sült szalonna darabokat leturkáltam, mint akkor is, és szépen lassan falatoztam, nagyjából a fél tányérral. Egészen jó íze volt, ismerős, mégis régen érzett ízek. Most jött a sör, ahogy akkor, életem első söre, most új, vegán életem első söre. Körbenéztem nincs-e ismerős, nem szerettem volna ha bármely ismerősöm meglátja, hogy elindultam a visszaalakulás veszélyes, de gyors útján.

Meglepődve kezdett derengeni apukám sziluettje a mellettem lévő széken. Biztosan ezt is képzelem, gondoltam, majd utoljára még nagy bátorságot vettem magamon, és megemeltem a poharat. Már a halászlé evése közben éreztem egy furcsa belső érzést, majd a csuszánál az egész testemben, körülötte mintha felfokozott éteri áramlás történne. Nyilván riadót fújt belső énem, mégis hajtottam tovább az eseményeket, belső elhatározással, minden erőfeszítésemmel. Remegett a kép amit láttam magam körül, furcsa hangokat is hallottam, de ezeket a szokatlan ételeknek tulajdonítottam. Rápillantottam mobilom képernyőjére, amin a nagyfiam a háttérkép, amint az Eiffel torony előtt áll. Könnybe lábadt a szemem, ha valóban most megtörténik, talán nem látom őt többet. 13:59-től 14 órára váltott az óra. Meghallottam a közeli templom óra ütésének hangját, előbb a 4 magasabb, majd 2 mélyebb hang. Mellettem egészen kivehető volt apukám alakja, vagy csak képzeltem. Most, itt az idő, eljött, és a hely és a helyzet is, ahogy az erdőben gyerek énem hallotta a bölcs embertől. Meghúztam a poharat, a sör ismerős, keserű íze szétterjedt a számban, s ahogy kortyoltam, áradt szét egész testemben. Régen is hamar éreztem az alkohol hatását, de most hogy 12 éve nem történt ilyen, azonnal. Már szédültem, de közben megállás nélkül ittam, húzóra, merészen, egy egész pohár sört.

Amikor letettem a poharat elsötétült minden és egy hatalmas csattanást hallottam.

Fájt az állam, amikor kinyitottam a szemem. "Minek ittad meg egyszerre? Most jól beütötted magad" hallottam valahonnan a távolból.

Apukám ott ült mellettem, s mint kiderült a pohár sörtől elszédültem, lehanyatlott a fejem, és az állam hozzácsapódott az asztalhoz.

Lassan kezdett a kép élesedni, a hang visszajönni. Körbenéztem, és ott ültem egy kis vendéglő asztalánál, mellettem apukám ült, előttem meghagyott kenyér, piros zsírral leevett abrosz, üres söröspohár, a hab még az oldalán érdekes rajzolatot mutatott.

Rám nézett, elmosolyodott, szemében könny csillant meg.

Derengett egy emlék a fejemben, hogy nemrég itt kirándultunk az erdőben apukámmal, és megjelent egy fehér ruhás ember, és a múltról beszélt, és arról, hogy most felnőtt vagyok, de egy nagy lehetőségem lesz visszamenni a múltba, és újra élni az életemet. Hirtelen bevillant egy emlék, vagy inkább képek egy emberről, a budai hegyekről, egy túráról, egy szurdokról, majd magas hegy ahonnan szép kilátás nyílik, ismét erdő, majd egy falu, egy kert egy nagy házzal, előtte tavacska. A kertben a nő és egy nagy fiú. Ismerősek, kedvesek, de nem tudtam kik ők. Kavargott bennem a múlt, a jelen, és a jövő, azt sem tudtam hol vagyok, ki vagyok.

Gyerek voltam, amin - érdekes módon - egyáltalán nem lepődtem meg, de már nagynak éreztem magam, hiszen megittam egy egész pohár sört. Sétáltunk, szédültem, de kellemes, mámoros érzés volt. Nagyon vidám és fesztelen voltam. Átsétáltunk a hűvösvölgyi Nagyréten, majd tovább az erdei úton az úttörővasút állomás mellett kértem még egy vattacukrot és kiskocsiról árusító bácsitól.

Másnap iskolába mentem, eltelt a vasárnap. Falinaptárunk 1975. szeptembert mutatott. Tegnap óta valahogy nagyon más lettem, olyan emlékek és képek jöttek elő, amilyenek még sosem, álmomban már felnőtt voltam, családom volt. Eddig soha nem álmodtam ilyet.

Elhatároztam, hogy naplót írok, vagyis inkább leveleket valakinek, mint ahogy Mikes Kelemen törökországi száműzetéséből.

Úgy gondoltam azért írok leveleket, hogy valakinek elmesélhessem azt ami velem történik. Egy jó barátnak, aki elolvassa, hogy megtudja mi történt velem, és egyszer talán az utókorhoz is eljutnak ezek.

El is kezdem tehát a naplómat, a leveleimet.

Kinek írjam, hogyan szólítsam?

Mi lenne, ha pont Mikes Kelemennek írnék. Pár hete tanultunk róla, ő volt II. Rákóczi Ferenc íródeákja, aki elkísérte hosszú útjain a fejedelmet, és haláláig kitartott mellette. Kelemen sok levelet írt a török fogság idején, de senki nem válaszolt ezekre, sőt művei életében nem, csak utána jelentek meg. Hát most akkor írok én neki innen a jövőből a múltba, és az utókornak a jövőbe.

1. rész

Levelek Mikes Kelemenhez az iskolából

1975. szeptember 17.

Kedves Kelemen!

Remélem valahol az Óperencián túl ahol most vagy, megkapod leveleimet. Bár személyesen még nem ismerjük egymást, mégis írok neked. Ahogy te sem vártál választ törökországi leveleidre úgy én sem várok ezekre. Örülök ha megkapod, s mikor elolvasod megismerhetsz engem, barátaimat az életemet és a XX. századot egy kicsit, amint mi is megismerhettük a XVII. századot a te leveleid által.

El is kezdem tehát egy kis bemutatkozással.

Magyarországon Budapesten, pontosabban Pesten élek, 12 éves srác vagyok, Viktor a nevem. Egy kis rákoskeresztúri iskolába járok, mivel ott lakom kettesben édesanyámmal egy kis kertes házban. A többi majd kiderül a levelekből.

Ma reggel az iskolában találkoztam barátommal Ferivel, majd jött Gyuri, hogy van egy jó ötlete. Hétvégén készített egy új kiságyút, amit ki kellene próbálni a nagyszünetben. Olyan érzésem volt, hogy ezt nem nagyon kellene. Baj lehet belőle ha robbantgatunk az iskolaudvaron. Feri és Gyuri megbeszélték, hogy megint velem végeztetik el a piszkos munkát. Hallottam, hogy beszélik, hogy a kis Viktor majd elsüti az ágyút, és ha baj van ők elpucolnak. Olyan érzésem volt, mintha ez egyszer már megtörtént volna, és láttam magam előtt magamat, ahogy az igazgató bácsi irodájában kiabálnak velem.

Eljött a nagyszünet, indultunk ki az udvarra. Gyuri kezében a gyufafejekkel töltött kiságyú, amibe 3 doboz gyufa lekapart foszforát tömte bele a biológia órán. Összegyűltünk mi "vagány fiúk" a "csapat" akik minden rosszaságban benne voltak.

• nesze, itt az ágyú - adta kezembe Gyuri - tedd le ide a fa mellé, és te gyújtsd be - mondta keményen.

Megfogtam a kis ágyút, mert a nagyfiú rám parancsolt, ahogy eddig már oly sokszor. Feri barátom ott állt mellettem, és noszogatott: - na, mi van? csináld !

Furcsa gondolatom támadt, előjött egy emlék a közeljövőből, az igazgatói intőről.

Mit döntsek?

Igent mondjak, mint már annyiszor és csináljam meg azt ami szerintem nem jó?

Nemet mondjak, ahogy az érzésem súgja? Úgy döntöttem, hogy ezt most nem.

• fiúk, én ezt most nem csinálom, lőjetek vele ti - mondtam remegve, mégis határozottan.
• szétütlek te ! - rivallt rám Gyuri, és Feri már lökött is el, - így nem leszünk a barátod.
• hagyjuk, ez egy beszari - mondta Feri barátom, majd akkor én.

Feri fogta az ágyút és Gyurival letették a fa mellé az iskolaudvaron. Én gyorsan elmentem onnan, mert tudtam, éreztem, hogy baj lesz. Éppen akkor lépett ki az udvarra Rudda tanár úr, akinek egy háborús gránát a kezében robbant fel gyerekkorában, és elvitte két ujját. Feri kezében már égett a gyufa, és nem látta meg a veszélyt. BUMM ! A kiságyú berobbant, hatalmasat szólt. Az egész szétrobbant, de kilőtte a lövedéknek betuszkolt vasgolyót, ami a földszinti osztály ablakát betörte.

• mi volt ez? - üvöltött a tanár úr - Te állat, te ökör - ugrott oda Ferihez, Gyuri már akkorra eliszkolt, mint annyiszor megint megúszta a balhét.
• hogy tehetsz ilyet, nem elég tanulság az én kezem, nem látod hogy néz ki? Azért mert olyan hülye voltam gyerekkoromban és ilyet csináltam mint te! - dörgött Rudda tanár úr, s közben hiányos kezét Feri elé tartotta.

Úgy láttam magam előtt ezt a helyzetet, mint ami már egyszer megtörtént, de akkor belülről, most kívülről. Sajnáltam Ferit, mert tudtam hogy ebből nagy balhé lesz. Ha én igent mondtam volna, engedve a nyomásnak, akkor mást én állnék ott megszeppenve, engem fogna meg fülön fogva Rudda tanár úr.

Mára befejezem, üdv Kelemen

1975. szeptember 20.

Kedves Kelemen!

Feri igazgatói megrovást kapott, a szüleit behívták, azt mondták neki, hogy az utolsó ilyen, mert utána kirúgják. Aznap délután hazafelé elkaptak az utcán a fiúk, és megvertek, mert nem csináltam meg, amit mondtak, és Feri került bajba. Kaptam pofonokat, az utolsót akkor amikor megmondtam neki, hogy "magad miatt kerültél bajba, nem miattam" s ezután sírva elfutottam, de legalább kimondtam amit gondoltam.

Mára csak ennyit, mert tanulnom kell, üdv

1975. október 1.

Kedves Kelemen!

Két hét telt el előző levelem óta, Feri már megbékélt velem. Az első emeleti osztályteremben álltunk Ferivel az ablakban, és az alattunk haladó autókat figyeltük. Az ablakpárkányból vakolat bomlott a kezünk alatt, amiket leejtegettünk az utcára. Egy nagyobb kb. fél kilós vakolatdarab akadt a kezembe, talán egy darab tégla is volt benne. "Dobd le az útra" mondta Feri "lássuk mi lesz vele, széttörik?" Alattunk a Cinkotai út, amin autók és gyalogosok is jöttek-mentek. Mi lesz, ha eltalál valakit, vagy egy autót? Hirtelen rossz emlékem támadt. Egy férfi kiabált fel az útról, mi menekültünk az iskolában, majd kiabált hogy rendőrt hív. Na ezt nem, nem szabad, mondogattam magamnak. "Na, ledobod? Nézd ott jön egy szippantós autó, találd le vele a tetejét! Mekkorát fog koppanni" mondta Feri.

Hogy döntsek?

Ledobjam azt a darabot? Annak ellenére hogy rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, mintha már ez megtörtént volna és nagyon rossz vége lett? Vagy ne dobjam. Úgy döntöttem, hogy én nem dobom.

• Te, én ezt nem dobom oda, hülyeség, baj lehet belőle - mondtam.
• Beszari vagy, na majd akkor én - mondta Feri, kikapta a kezemből a vakolatot és már dobott is.

Puff, nagyot csapódott a szippantós autó szélvédőjén. Nagy fékezés, zörgés, csörömpölés. Az ablak betört, a sofőr kiszállt és felnézett az ablakra, ahonnan mi lenéztünk.

• az anyátok úristenit gaz kölykök ! - kiabált - na most végetek!
• Fussunk, bújjunk el - mondta Feri, s már iszkolt is.

A földszinti fiú WC-be bújtunk, külön egy-egy fakkba és bezárkóztunk. Azt hittük, hogy nem találnak meg, de hallottuk az egyre közeledő kiabálást. A sofőr és Bandi bácsi, az ügyeletes tanár hangját.

Már bent voltak a WC-ben, és dörömböltek, az ajtón.

• azonnal gyertek ki ! Kihívjuk a rendőrséget !

Annyira féltünk, hogy mukkanni sem mertünk. Lassan tovább mentek, és azt hittük hogy megússzuk. Elkezdődött a következő óra, s 15 perc múlva benyitott az osztályunkba Bandi bácsi, két rendőr és egy vörös fejű pasas munkásruhában. Körbenéztek, majd ránk mutatott: "ők azok !"

Az igazgatói irodában álltunk a rendőrök, a sofőr, az igazgató úr, meg mi. Egy kép villant be, hogy anyámnak azt mondja az igazgató, hogy sorozatos kihágások miatt eltanácsol "azt a gyereket intézetbe kell vinni" Szinte hallottam. De jó hogy a robbantást nem én tettem, most biztos kicsapnának.

• Melyik volt? ki dobta be a teherautó ablakát, ráadásul az iskolából lebontott anyaggal! kérdezte az igazgató.

Csend volt, nem válaszoltunk.

• nem én tettem - mondtam egyszer csak, nem akartam hogy kirúgjanak. Tudtam, hogy Feri meg fog verni, mert nem vállaltam helyette, de ezt vállalva akkor is az igazságot választottam
• én sem - mondta Feri, de nem remegő hangja volt túl meggyőző
• hazudsz mondta az igazgató, látom rajtad, te voltál az. Feri elsírta magát, annyira megijedt, mert tudta, hogy mindenki tudja.
  

Most befejezem, mert felzaklattak a történtek, nem tudok tovább írni. Üdv.

1975. október 6.

Kedves Kelemen!

Ma két dolog történt. Az egyik, hogy az iskolában ünnepség volt az aradi vértanúk emlékére. Még egy koszorút is elhelyeztünk az iskola falán egy kampón. Feri azt mondta, hogy lopjuk le, tegyük a nyáron elásott macska sírjára. Ja ezt nem meséltem, mert akkor még nem írtam neked. Nyáron döglött meg Feriék macskája, amit elástunk a mi kertünkben.

A másik, ami történt, hogy nem sokkal az ünnepség után a földrajz óráról kihívták Ferit, ment az igazgatóhoz.

Megkapta utolsó igazgatói intőjét, egyben eltanácsolták, azaz kirúgták az iskolából, és ki kellett fizetni a szélvédő javítás árát is, mármint a szüleinek.

1975. október 28.

Kedves Kelemen!

A kirúgás óta Feri már nem jött iskolába. Hallottam, hogy egy nevelőintézetbe került. Egyszer találkoztunk csak azóta, és nagyon mérges volt rám, mert szerinte nekem kellett volna oda kerülni, én jobban megérdemeltem volna. Ki tudja?

Mindenesetre örülök, hogy jól döntöttem és nem dobtam le a követ a teherautóra.

Most befejezem a levelem, majd írok. Üdv.

1975. december 20.

Kedves Kelemen!

Jön a Karácsony. Azt nem tudom hogy amikor te éltél Rákóczi Ferenc udvarában megtartottátok-e a karácsonyt, de mi megtartjuk. Már meg is vettük a fenyőfát, amit majd feldíszítünk. Sőt már az ajándékokat is megvettük. Ma van arany vasárnap és nyitva voltak a játékboltok. Apukámtól Superfast autópályát, anyukámtól meg távirányítós autót kapok, de még dobozban vannak, csak aznap este bontjuk ki a fa alatt.

Ma találkoztam Ferivel is. Rossz híreket mondott. Amikor szeptemberben az iskolai balhék, a robbantgatás és a teherautó dobálás után kirúgták akkor egy nevelőintézetbe került. Kispesten van egy olyan iskola, ahonnan nem jön haza csak szombat délután és hétfő hajnalban már megy is vissza. A tanárok verik őket, 30-an alszanak egy emeletes vaságyas teremben, azt mondja olyan mint a katonaság. Feri nagyon megváltozott, megtört. Szemében szomorúság, arca kék a pofonoktól, alig beszélt, szeme ki volt sírva. Annyit mondott, hogy nagyon megbánta amiket tett, és ki akar szabadulni onnan. Nem sokat beszéltünk, de nagyon megsajnáltam, még a ruhája is intézetis volt.

1976. szeptember 5.

Kedves Kelemen!

Ma van a névnapom. Eddig még nem kaptam semmit, de még nem jött el az este. A szobámban vagyok, és újra írok neked. Igaz hogy nagyon régen írtam, de elkeveredett a napló, most találtam meg hogy a névnapom alkalmából rendet raktam a szobában.

Az osztályban új barátom lett Bandi, a Bandi bácsi - történelem tanár - fia. Bandi jó tanuló, és sokat beszélgetünk a jövőről, hogy gimnáziumba megyünk majd, és érdemes tanulni. Választanom kellett a régi barátom Gyuri és az új között. Döntöttem, inkább a jó tanuló Bandit választom. Gyuri, aki régen veréssel ijesztgetett, ha nem csinálom meg a rosszaságokat amiket kitalált, már nem bántott. Egy darabig még Feri miatt, akivel jóban voltak, néha megkergetett hazafelé, s ha elkapott akkor kaptam néhány pofont. Nyáron amikor Feri nem volt a nevelő intézetben, neki is nyári szünete volt csak rövidebb, akkor együtt csavarogtak, néha engem is hívtak, de nem mentem velük, mert már tudtam nemet mondani. Megtanultam hogy hogyan kell. Így nem voltam ott amikor betörtek egy raktárba, ahonnan rengeteg külföldi becsomagolt képregényt loptak. Jobb is, hogy nem, mert az őr kergette őket, még rájuk is lőtt sörétessel, aztán elégették a képregényeket a patakparton, hogy ne legyen nyomuk. Ezeket mind csak hallottam Feritől, és örültem, hogy nem kerültem ilyen helyzetekbe. Állítólag Ferit a rendőrség is kereste - láttam az autót a házuk előtt - mert eltűnt otthonról egész nap keresték. Most ennyit, örülök hogy újra levelezünk. Megyek vacsorázni, utána kapom az ajándékot, ha kapom.

1976. november 8.

Kedves Kelemen!

Közeledik a tél, sokat tanulok és közben zenét hallgatok. Tudod van egy saját magnóm (MK25) és van anyukámnak egy másik magnója a Philips, és a kettővel szoktam számokat összekeverni. Tegnap volt egy diszkó az osztályban, és én vittem a zenéket. A két magnóval játszottam le a számokat és egy diavetítővel vetítettem különböző színeket, olyan volt mint egy igazi diszkó. Sokat készültem rá, de nagyon jól sikerült, a lányok táncoltak, és rajongtak értem, sikítottak is néha, a végén sok puszit kaptam. Jó nap volt.

1976. november 19.

Kedves Kelemen!

Nemrég elkezdtünk fűteni. Ilyenkor együtt megyünk anyukámmal az ÁFOR kúthoz fűtőolajért, a 25 literes kannát a biciklimen toljuk haza. Egy ideje már furcsa volt a hátam, amikor hideg volt a szobámban és sokáig ültem az íróasztalnál, akkor megfájdult, és a kannát már nem bírtam megemelni.

Eddig ilyen nem volt, soha nem fájt semmim csak úgy magától, csak ha megsérült, beütöttem. Elmentünk orvoshoz, aki további vizsgálatra küldött. Tegnap voltunk a szakrendelőben ahol megállapították, hogy kezdődő ízületi gyulladás van bennem, és még jókor jöttünk, mert a korai szakaszban odafigyeléssel gyógyítható. Azt mondták, ha nem jövünk időben, ha hagytuk volna elterjedni, akkor akár egy egész életre szóló kóros ízületi gyulladás hatalmasodhatott volna el.

Az orvos szerint 2-3 hétig nem szabadna iskolába mennem, otthon kell pihentetni, melegben tartani, és tornázni amíg megerősödik az immunrendszerem, és legyőzi az izmomban a gyulladást.

Úgy döntöttem, hogy meg akarok gyógyulni, nem érdekel, hogy kimarad pár hét az iskolából, és talán rosszabb jegyeket kapok. Ennek ellenére inkább otthon maradok. Éjjel jött egy kép álmomban, ahol tisztán láttam magamat kórházban, és azt, hogy nem tudok menni, annyira fáj a hátam és a lában. Álmomban egyik kórházban hetekig feküdtem, majd otthon egy gipszágyban, de nem javult így egy másik kórházba is bekerültem, ahol azt mondták, hogy a betegség elején kellett volna megfogni, nem járkálni a hidegben, ülni vékony ruhában a hideg iskolában. Szinte lebénultam már álmomban, csak csoszogni tudtam, úgy mentem vissza az iskolába. Tornából fel lettem mentve, a gyerekek elutasítottak mert beteg voltam. Szörnyű álom volt, amit elmeséltem anyukámnak, ő megnézte az álmoskönyvben, de nem talált magyarázatot. Ennek ellenére beleegyezett hogy otthon maradjak egészen Karácsonyig, amíg meg nem gyógyulok. Így most itthon leszek 1 hónapig, még több is.

1977. január 7.

Kedves Kelemen!

BUÉK. Eddig nem írtam, mert nem történt semmi.

Az ünnepekre elmúltak a fájdalmak, újra mozgékony lettem, és most januárban elkezdődött az új évet az iskolában. Sokat hiányoztam, de nem baj, majd bepótolom.

Jóban vagyok Bandi barátommal, és megbeszéltük, hogy együtt megyünk tovább a kőbányai gimnáziumba. Megígérte hogy segít pótolni. Rendes srác ez a Bandi.

Megyek is tanulni. Üdv naplóm.

1977. március 24.

Kedves Kelemen!

Tudod most a 8. év második féléve van, én főleg a matekot tanulom. Mást is, de a matek a legfontosabb, mert elhatároztam, hogy a László Gimnázium matematika tagozatú osztályába jelentkezek. Be is adtuk anyukámmal a jelentkezést. Anyukám kezd az idegeimre menni. Ő akarja eldönteni hogy mit tanuljak. Na jó beadtam a matek tagozatra, de majd meglátjuk hogy mihez lesz kedvem. Méghogy mérnök, mart a nagypapa is az meg ő is meg apukám is.

Tanulok tovább, üdv.

1977. április 24.

Kedves Kelemen!

Ma lettem 14 éves, nagy dolog ez, már nagyon vártam ám. Eddig gyerek voltam, mostantól kamasz. Hamarosan megkapom a személyi igazolványomat, meg még számtalan előnye van ennek, amit most nem tudok. Üdv!

1977. május 29.

Kedves Kelemen!

Képzeld nagyon jó eredménnyel felvételiztem a gimnáziumi teszteken. Felvettek. Gimnazista leszek!

Már készülök a nyárra, biztosan megyek Siófokra a gyereküdülőbe, meg Földvárra apukámmal. Ma veszekedtem anyukámmal, dühös voltam rá, mert megint parancsolgatott. Már majdnem felemeltem egy ollót, hogy azzal jól megfenyegetem, amikor egy belsőhang szólalt meg "ő az anyád, ne bántsd, fogadd el hogy ő így szeret" Nem tudom honnan jött a hang, de igaza lehet, megnyugodtam tőle és bocsánatot kértem. Szerintem jól döntöttem.

2. rész

Levelek a kamaszkorból

1977. szeptember 1.
Kedves Kelemen!

Ma kezdődött az új iskolaév, gimnazista lettem. Előző este lefeküdtem aludni és furcsa álmom volt. Azt álmodtam, hogy elfelejtettem beállítani az ébresztő órát, és elaludtam az évnyitó idejét. Rohantam fehér ingben a buszhoz, de az is elment az orrom előtt. Amire a kőbányai kultúrházba értem pont vége lett, és kifele jöttek, kerestem az osztályomat és mikor megtaláltam nagyon beégtem előttük, első találkozásról elkésve ráadásul 2 órával. Borzasztóan szégyelltem magam, és az egész osztály röhögött rajtam, az osztályfőnök meg gúnyolódott. Riadtan ébredtem, az órára néztem, fél 3 volt. Felkapcsoltam a lámpámat, és nem volt beállítva az ébresztő. Húú, de jó hogy felébredtem, beállítottam fél 7-re.

Reggel simán ment a felkelés, de az álmom megviselt, mi van, ha nem ébredek fel, vagy ha nem álmodok ilyet? Honnan jönnek vajon ezek az álmaim, amiben előre megálmodok egy rossz helyzetet, amin ébredés után tudok segíteni? Nem ez az első ilyen eset. Busszal mentem Kőbányára a kultúrházhoz ahol már gyülekeztek a gyerekek. NEM késtem el. Megtaláltam az osztályomat I. E matek tagozat. Bemutatkoztunk egymásnak, és megkezdődött az évnyitó, közben már ment az ismerkedés, egy hozzám hasonló szemüveges sráccal Attilával. Szimpatikus volt, itt lakott a közelben, ismert mindent, és több gyereket is az osztályból, egy helyről jöttek.

Az évnyitó végén, mikor már mentünk el jött szembe egy srác, szerencsétlen, ijedt arccal. Elkésett, elaludt ahogy mondta. De ennyire? gúnyolódott az új osztályfőnökünk, jó kis kezdés? A többiek röhögtek rajta, ő megszégyenülve kullogott mögöttünk, én meg arra gondoltam, hogy ha nem ébredek álmomból, és nem állítom be az órát, akkor én lettem volna ez a srác - de Nem én vagyok az.

Zárom soraimat, üdv.

1977. szeptember 12.
Kedves Kelemen!

Úgy érzem hogy hamar és jól beilleszkedtem az új osztályunkba, Attila és Gábor lettek a barátaim. Eljött a nyelv választás ideje, mert a matematika tagozat mellé 2 nyelvet lehetett választani, angolt és németet. A többség - én is - az angolt választotta, viszont felezni kellett az osztályt, ezért akik nem a németet választották közülük sorsoltak, ki németes ki angolos lesz. Na képzeld a sorsolás nem kedvezett nekem. A németes csoportba sorsoltak. Nagyon nem tetszett, nem akartam németet tanulni, mert tudtam, hogy az leáldozóban van, mégis a sors így hozta. Lehet hogy valaha jól fog ez jönni. Másnap éjjel álmomban németül beszéltem egy nagy országban, szuper autókat láttam, és én is egy ilyet vezettem. Reggel ahogy felébredtem rájöttem hogy nem lesz rossz ez a német, és elhatároztam ha már nem angol, nem baj, de a németet jól megtanulom. Újabb döntésem a nyelvtanulást komolyan veszem. Kelemen barátom, egyre többet álmodok olyat, hogy felnőtt vagyok, és fontos dolgok történnek velem, vagy hogy már dolgozom, és olyat is álmodtam hogy feleségem van, aki német tanár és én egy német cégnél dolgozom. Egyre furcsább álmaim vannak, mind a jövőbe vezetnek. Lehet hogy más is ilyen azt nem tudom, én ilyen vagyok egy ideje.

1978. március 5.
Kedves Kelemen!

Tetszik ez a gimi, jó tanuló vagyok, jó lett a féléves bizim. Sok kedvenc tárgyam van, amit nem nagyon szeretek az a történelem és a magyar, de azokat is közepes eredménnyel végeztem. Viszont nagyon várom, hogy újra tanuljak rólad és nagy fejedelmünkről Rákócziról. Az osztálytársaim szerint későn érő típus vagyok, ezért a most divatos rocker vagy digó irányzatokkal nem foglalkozom, nem is tudom igazán melyik lennék inkább. A lányokkal mostanában nincs szerencsém ami nem is csoda, bátortalan vagyok velük, és ők még gyereknek néznek ki a trapéz Trapper farmeromban, béna pulóvereimben. Ha tudnák hogy mennyire nem vagyok már gyerek úgy, tudod. Bár sokat próbálkoztam már velük, de külsőleg 14 évesnek sem nézek ki - állítólag - pedig 15 éves leszek.

A múlt héten anyám betette a mosógépbe azt az egyetlen pulóvert ami szerintem jól állt nekem, ebben valahogy idősebbnek, és vagányabbnak néztem ki. Gyapjú volt, s mint kiderült a 60 fok erős volt neki. nagyjából a felére összeugrott, egy 8 éves gyerekméretre. Azt hittem leütöm anyámat, hogy hogy nem tud erre figyelni. Amikor bevillan egy kép, térdelve sír a fürdőszobában, mintha már megtörtént volna, s egy hang, apámé "soha ne üss meg nőt"és úgy döntöttem, hogy nem bántom. Már magasba lendülő kezem, ami lesújtott volna törékeny anyámra megállt. Megfogtam az összement pulóvert, felemeltem és elkezdtem nevetni. Nevettünk azután mindketten, alig tudtuk abbahagyni.

Mindenféle zenét hallgatok, de inkább azért a rockot. Kedvencem Komjáthy György műsora magnósoknak a Petőfin, abból veszem föl a rock lemezeket. Amúgy nagyon szeretem a rádiózást, van hogy éjfélig hallgatom a beszélgetős műsorokat.

Most be is fejelem mert kezdődik a halló itt vagyok Szilágyi Jánossal. Üdv Kelemenem.

1979. február 11.
Kedves Kelemen!

Régen írtam neked, de megint elveszett a naplóm.

A héten vettem egy motort, pontosabban egy segédmotoros kerékpárt a keresztúri műszaki áruházban. Verhovina 6, piros, 3300 Ft volt. Benzint nem adtak hozzá, ezért toltam a benzinkútig ahol 3 és fél ment bele. Hiába rugdostam, így sem indult be, ezért hazatoltam. Szombaton nekiállok és megbütykölöm.

1979. május 20.
Kedves Kelemen!

Tudom mostanában kicsit hanyagollak, de tudod sokat voltam együtt legjobb - na persze rajtad kívül - barátommal Attilával. Ő is vett egy motort, Rigát, így együtt pöfögünk a városban, meg az erdei úton krosszozunk. Biztos nem tudod mi az, hát a lényeg, hogy nagyokat ugratunk a bukkanókon.

Igazából eddig nem érdekelt hogy jól nézzek ki, de a motorozás és a rock zene szeretete a rocker irányba terelt minket. Átalakítottam a ruhatáram, csöves Lee farmer, bőr nadrág, farmer mellény. Felvettem a kemény fiús stílust, és a lányokkal egész más lett a kapcsolatom. Észrevettek.

A tantárgyak közül a biológia, kémia és fizika érdekelnek, szerintem biokémikus leszek, tudományos könyveket olvasok, maximum sci-fit, miközben Attila barátom már modern amerikai szerzők műveit. Nemrég mesélt Joseph Hellerről és egy könyvéről. Attila azt mondta el kell olvasnom a Valami történt-et, tele van szex-el. Ha elolvastam megírom hogy milyen volt. El is kezdem. Üdv.

Kedves Kelemen!

Tegnap este értem haza Balatonról. Hétfő reggel indultam kismotorommal. Tudod van egy Verhovina motorom, szovjet. Igaz csak 45-el megy, és sokszor leesik a lánc, meg néha el is szakad, akkor fél óráig drótozom össze, de a nagyobb baj az, hogy mire leértem Zánkára beégett a henger. Túlterheltem, mert fél nap alatt hajtottam le vele a 165 kilométert. Hazafelé vonattal jöttem, feltettem poggyászként, 36 Ft-ért hozták el. Megérte, mert 2 óra alatt itt voltam, oda meg majd 6 óra volt.

Nagy kaland volt. Nagy szerelmemet Foky Andit látogattam meg a Zánka feletti nyaralójukban. Már többször nyaraltam ott, így könnyen oda találtam a Hegyestű oldalában épült régi présházhoz. Tudtam hogy ott nyaral és ott a barátnője is, csak azt nem hogy négyen vannak. Ez kicsit megrázott. Azért nagyon kedvesen fogadtak. Andi barátnője Patrícia, szép szőke lány, bár én eddig nem ismertem és az Andi iránt érzett plátói szerelem miatt eleinte nem is figyeltem fel rá. A két srác láthatóan a barátaik voltak, bár nem látszott biztosan, hogy együtt jártak volna-e. Nappal lent voltunk a strandon, jókat beszélgettünk, a gimiről - ők mind a menő belvárosi Ötvösbe jártak, én cikinek számító kőbányai Lászlóba -, viszont a zenében otthon voltam, még jobban mint ők, és ezért befogadtak, hallgatták ahogy mesélek a legjobb zenészekről, külföldi koncertjeikről, és közben szólt a magnó, az a kazetta amit én hoztam a Kiss legújabb lemezével.

Arra viszont rájöttem hogy Andival nem fog menni. Mind a két srác rá nyomult, az egyik jobban, a másik Patríciára is. Andi meg átnézett rajtam, flegmáskodott. Az volt a baj, hogy túl kimutattam hogy mennyire tetszik. Ezt már olvastam az Ifjúsági Magazinban, hogy a fiú ne olvadjon el egy lánytól, még ha tetszik is neki. Na jó, kipróbálom, mit veszíthetek.

Este a lányok közösen főztek, a fiúk kinyitottak egy bort. Én addig nem igen ittam. Attiláékkal közösen 1-1 korsó sört a Kőbánya sörözőben.

Volt egy olyan érzésem, amit Déjá vu érzésnek mondanak, mintha ez egyszer már megtörtént volna. Tisztán emlékszem a helyzetre, arra, hogy elkezdek inni, majd a fiúk cigarettát sodornak, és körbe adják, majd az egész ház elkezd mozogni, minden táncol a szobában, a lányok meztelenek énekelnek, táncolnak, rajtam nevetnek ahogy hanyatt dőlök és zokogok. Mindez egy pillanat alatt játszódott le az elmémben, mint egy gyors éber álom. És valóban a fiúk már kitöltötték a bort, és előkerült egy pálinkás üveg is. Egy belső hang megszólalt bennem: "ne keverd az italt"

• köszi én csak bort iszom - mondtam
• na, kóstold már meg, apám hozta vidékről - mondta Zsolt, aki már 2 kupicával ledöntött
• nem, nem köszönöm, maradok a bornál

Finom badacsonyi bor volt. A fiúk hamar berúgtak, a lányok is ittak, pedig nem bírták. Megettük a vacsorát, jókat nevettünk közben. Aztán valóban előkerült egy csomag dohány, meg egy kis zacskóból valami reszelék, és ebből sodortak cigit a fiúk. Kőrbe adogatták, de mivel olyan erős volt bennem a Déjá vu kép, és nem akartam rosszul lenni, meg féltem is mert sejtettem hogy ez valami kábítószer, ezért nem kértem. Lehülyéztek, de nem érdekelt. Patrícia sem kért, csak a 2 srác és Andi. Egy óra múlva mindhárman kidőltek. Úgy érzem megint jól döntöttem. Bevittük őket a hálószobába, és utána még beszélgettem Patríciával. Elmesélte, hogy Zsolti nem az ő barátja, csak próbálna, de neki nem jön be. Ő viszont nemrég szakított a barátjával, és nagyon szomorú. Lehet hogy az ital beszélt belőle, de azt mondta, hogy tetszik neki hogy ilyen nyílt, őszinte, érzelmes fiú vagyok. Még egy órát beszélgettünk, a bor elfogyott és az éberségünk is, ezért mi is lefeküdtünk aludni. Megyek én is, majd folytatom. Még az is lehet, hogy erről a történetről fogok írni valamikor egy novellát. Üdv Kelemen.

1979. július 15.
Hello Kelemen!

Ma találkoztam Patríciával, elmentünk fagyizni a Veres Pálné utcába, utána a Duna parton ültünk, és csókolóztunk. Ja nem tudod, hogy mi történt még Zánkán. Hát az, hogy másnap mi összejöttünk Patríciával, mert rájöttem hogy Andi csak megjátssza magát, a menő csajt, és nem akar sem engem sem Zolit barátjának, csak játszik a fiúkkal. Hát ebből én nem kérek, ezért irányt váltottam és bejött. Nagyon kedves, aranyos és csodaszép lány Patrícia. Nagyon szép kék szeme és hosszú szőke haja van, mint a mesében. Szerelmes lettem belé. Már ez az este másként telt, mint az előző. Nagyon jól éreztem magam. Igaz hogy most is megittunk 2 üveg Badacsonyit, de már Patrícia sem pálinkázott, így mi maradtunk fent megint tovább és annyi mindenről beszélgettünk. A családunkról, az életről, ahogy ma egy 16 éves látja a világot, nagy terveket szőttünk, mi lesz majd belőlünk. Ő művész szeretett volna lenni, én meg kutató tudós. Együtt aludtunk, de mindketten szüzek maradtunk, mert az még korai lett volna. Másnap délután együtt jöttünk vonattal haza és ahogy írtam a motorom a csomagokkal. Kit érdekel most az a bedöglött motor?

Szerelmes vagyok !

1979. augusztus 23.
Kedves Kelemen!

Eddig tartott a dolog, de ez is nagyon szép volt. Azt mondta Jóska nagybátyám, hogy nem érdemes keseregni, nő után futni, ez olyan mint a villamos, majd jön a következő.

Eddig jó volt együtt, de rájöttünk, hogy nagy a távolság közöttünk, főleg gondolkodásban, más dolgok érdekelnek, meg Andi nagyon hatott Patríciára és lebeszélte rólam. Hogy miért azt nem tudom, ezt ő mesélte. Ha arra vagy kíváncsi akkor nem volt szex, csak sokat smároltunk, meg simogattuk egymást, de szüzen váltunk el. Szép volt, jó volt, és most fáj. Biztos a szerelemnek múlnia kell, fájnia kell. Talán erről majd fog Zorán egy dalt énekelni 81 körül.

1979. október 14.
Kedves Kelemen!

Harmadikos lettem. Ez azért fontos, mert már számít a féléves és év végi jegy a továbbtanulási pontokhoz. Új helyen ülök az osztályban, már nem Attila mellett, mert sokat és hangosan beszélgettünk. "Szétültetlek fiam" mondta Sándor György, hát meg is tették. Az új padtársam Juli, Czeglédi - c z y rövid ó - ahogy szokta mondani. Az osztály legjobb nője. Na ezzel kezdjek valamit. Drukkolj Kelemen, drukkolj!

1979. december 8.

Juli nagyon szexi. És nagyon érdekel. A matek viszont egyáltalán nem. Mi a fenének tanuljam, mikor biokémikus akarok lenni. Biosz és kémia 5-ös vagyok, matekból 2-esre állok. Persze mert Julinak segítek a dolgozatírásban, az enyémre meg nem jut időm. Üdv.

1980. január 18.

Jó lett a féléves bizim, kivéve matek 2-es, magyar 3-mas, töri 2-es. Persze mert pikkel rám a Tordainé. Bezzeg a fizika, kémia, biosz és a német is 5-ös! Ez kell nekem, nem a matek. Azért Pálmainé a matektanár ma behívott a tanáriba hogy beszéljen velem. Végülis matematika tagozatra járok heti 8 órában, ha ennyire nem érdekel, hanem csak a biológia akkor menjek át a D-be, mondta. Dehogy megyek, Juli ide jár. Igaz hogy nem jön össze, mint barátnő, de legalább látom.

1980. február 12.
Hey Kelemen!

Disco van, érted? A csudába azzal a zúzós rock zenével. Képzeld életem második diszkóját tartottam. Tudod ez elsőt 8.-ban, de az még gagyi kis magnóról, most pedig Gégény Józsival közösen a gimi farsangon.

Egy hetet készültünk rá. Józsi nagyon jókat mutatott, mit hogyan kell, és van profi felszerelése, Disk Jockey akar lenni. Biztos nem tudod mi az. Óriási bulit csaptunk. A másodikból odajött egy lány, kért pár számot, amit feltettem, és csak nekem táncolt, aztán leváltott Józsi a pultban és felkértem a lányt. Egész este táncoltunk, még lassúztunk is. Csilla a neve, hazakísértem és smároltunk. Itt lakik a suli mellett a Harmat utcában, szerintem járni fogunk, mert nagyon bejövünk egymásnak.

1980. április 25.
Kedves Kelemen!

Tegnap lettem 17 éves.

Ja Csillával nem tartott sokáig, de ez sem baj, mert van még lány a gimiben. Egyre jobban meg, és egyre bátrabb vagyok velük. Képzeld már nem félek tőlük. Úgy döntöttem, hogy nem fogok utánuk futni, mint egy kiskutya. Ezt meg is fogadtam magamnak, és ide le is írom, szólj ha elfelejteném!!! Több lányhoz is odamentem már a múlt heti házibulin ami Riőéknél volt Kispesten egy nagy házban, és táncoltam velük. Nem történt semmi, bejöttek nekem. Tudok velük dumálni, nem úgy megyek oda mint régen egy kisfiú, hanem határozottan mint egy pasi. Ezt bírják, nem a töketlenkedő anyám asszony katonáját. Tök jó fejek a lányok, szeretem őket!

Most éppen Lili érdekel a 3. D-ből, lehet mégis át kéne mennem a biológia tagozatra, de ott spanyolt tanulnak.

Attila teljesen rászokott a cigire. Én is próbáltam újra, ja azt nem is mondtam, hogy általánosban már fél évig koca cigis voltam 8.-ban, aztán mikor beteg lettem abba hagytam. Most megint rákezdtem, mert Attila és az apja mindig megkínál, de nem ízlik. Vettem egy doboz Szofit 8 Ft volt, de csak a felét szívtam el és oda adtam Katinak. Ő Attila barátnője, szintén osztálytárs. Szemüveges, a Neotonból a Pál Évára hasonlít, de nem tud úgy énekelni, sőt, sehogy sem. Az hiszem én nem fogok cigizni, rossz érzésem van, amikor a kezembe veszem. Jön mindig egy belső hang - már megint, hogy honnan jönnek ezek? - hogy 'ne szívd mert rosszat tesz a fejednek' és tényleg amikor szívok, utána ahogy elmúlik az a kellemes szédülés amit a nikotin tesz megfájdul a fejem. Na ez nem hiányzik. Úgy döntöttem nem követem őket és nem szokom rá. Üdv.

1980. szeptember 7.

Olyan furcsa érzésem van, nem tudom mitől, mintha valaki érkezett volna a Földre, persze minden nap érkeznek több ezren, de ez a valaki más, vele majd találkozni fogok egyszer. Úgy érzem, aztán meglátjuk.

1980. november 29.
Kedves Kelemen!

Fekete betűkkel írok most fekete papíron, mert meghalt a nagypapám. Hirtelen, és csak 71 éves volt. Fáj, és szomorú vagyok. Eddig nem találkoztam a halállal. Anyámat nem is láttam sírni pedig neki az apja. Hát én sírtam, sokáig. Elengedtem magam. Hogy ez nem férfias? Szerintem nem ezen múlik. Nem fogom elnyomni az érzéseimet! Fáj és kész. És bőgök, zokogok, mert szerettem őt, és mag akarom gyászolni, és nem érdekel, hogy ki mit gondol.

1980. december 9.

Ha eddig nem volt elég fekete a tintám, most akkor kétszer olyan fekete. Lelőtték John Lennont. Csak most temettük el a nagyapám, és megölték ifjúkorom nagy példaképét, kedvenc együttesem a Beatles fő alakját. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Miért ilyen a világ? Miért kegyetlen? Kinek ártott Ő a béke és a szeretet megtestesítője? Kinek? Kinek?

1981. január 4.
Kedves Kelemen!

Készülünk az érettségire. Sokat gondolkodtam ezen a biokémián. Szilveszter este elmentem Attilával, Begyóval és Katival bulizni, ahol sokat beszélgettünk a jövőről. Hová menjünk tanulni tovább, ha megyünk egyáltalán. Talán sokat is ittam, sőt biztosan, a barátom barátnője Kati smárolni akart velem, már majdnem belementem, de nemet mondtam. Átfutott egy érzés rajtam, hogy ebből úgysem lesz semmi és csak fájdalmat okoznék a barátomnak. Eldöntöttem, hogy nem teszek ilyet, nem ér annyit, hogy megromoljon a kapcsolat. Van még rajta kívül olyan lány, aki nem foglalt. Sokkal jobb a tiszta, egyenes kapcsolat. Hogy ez honnan jött nem tudom, de eldöntöttem, hogy csak olyan lányra hajtok aki szabad, foglaltra soha. Ide írom neked Kelemenem, hogy nyoma legyen. Nem leszek harmadik. Vagy első, vagy akkor semmi. Egy újabb döntés és elhatározás, mely remélem más irányba tereli majd a jövőmet.

1981. január 11.

Azt álmodtam, hogy egy nagy rajztábla felett rajzolok, mellettem ismeretlen barátok, és jól érzem magam. Egyetemre jártam, és nagyon jókat tanultam, ami érdekes volt. Nyoma nem volt kémcsöveknek. Hinnem kell az álmaimnak, mert eddig mindig jó irányt mutattak. Nem a biológia irányba megyek. És nem azért mert anyám azt akarja hogy építész legyek. Apám vegyészmérnök, és többször voltam bent nála a kutatóintézetben, ahol dolgozik. Nem tetszett, büdös. Úgy döntöttem, hogy nem leszek biokémikus, inkább mérnök.

Jókor derítem ki hogy inkább a mérnöki pálya felé megyek, amikor van egy 2-es féléves és egy 3-as évvégi matek jegyem. Össze kell szednem magam most a félév zárása előtt, még lehetek 3-as, és az utolsó félévben belehúzok. Szerencsére a fizika 4-es 5-ös. Kis számolás után kijött hogy egyetemre kicsi az esély, de főiskolára még felvehetnek. Hát akkor hajrá.

1981. április 24.
Kedves Kelemen!

Ma vagyok 18 éves. Azaz nagykorú, mától már nekem is kiadják a sört, amit este ki is próbálok. Megyünk az Ádám sörözőbe a haverokkal, eszünk tatárt és gurítunk rá pár korit. Én rendelek, s ha kell kinyitom a személyimet. Üdv.

1981. május 2.

Ajj, de másnapos vagyok, de újra van barátnőm. Ildi, becenéven Misi. Tegnap kimentünk a Tabánba LGT koncertre. Az Astoriánál találkoztunk Attiláékkal, és hozták Kati egy barátnőjét Ildit. Beugrottunk a Mignon presszóba.

Kikértem kétszer két konyakot, hogy ne kelljen újra rendelni. Bedobtuk. A kezem már a combján volt, amit lazán vett. Elmesélte hogy a villamos mérnökire jelentkezett a BME-re. Mondtam hogy én építésznek.

- és majd villamosokat fogsz tervezni, ha végeztél? kérdeztem
- hülye vagy, mondta
- iszunk még valamit? kérdeztem - mindjárt indulunk tovább a Tabánba, útravalónak

- hubit - mosolygott, és kacéran pislogott rám

Attiláék söröztek, mellé vodkát ittak.

Fél óra alatt berúgtam a 3 felestől. Ildi belém karolt és kacagott, hogy milyen vicces vagyok, és hogy mindjárt bepisil.Képzeld Kelemen, tényleg bepisilt, de ezt már csak a Duna parton tudtam meg, amikor próbáltunk megmosakodni. Hogy hogy történt?

Bementünk egy Édességboltba diólikőrt és egy üveg kevertet vettünk Attilával. Na ezt már nem kellett volna. Érdekes ezt nem éreztem meg, és rosszul döntöttem, vagy meg kellett ismernem az érzést?

A Tabánban már nagy tömeg volt egész fent lett helyünk. Ildivel összekaroltunk és úgy énekeltük a "mindig magasabbra" és a "miénk itt a tér" dalokat. A kevert itatta magát, majd nem bírtam tovább állni, összeestem. A következő emlékem, hogy Ildi fekszik mellettem a Duna parton, és alig értem hogy mit mond, valamit az apjáról, aki molesztálta. Megígértette velem, hogy gyengéd leszek vele az ágyban. Nyilván, mondtam.

Elkísértem a Móriczra, feltettem a 72-es buszra. A többit majd később. Üdv.

1981. június 12.
Hej barátom Kelemen!

Érett lettem, azaz ma volt az utolsó szóbeli érettségi, és meg lett. Sajnos történelemből csak 2-es mert rosszat húztam. Hej ha Rákóczit húzom, akkor rólad tudtam volna mesélni, de valami francia rezsimet. Mentő kérdés volt a kommunista kiáltvány. Nem sokat segített. A vizsga előtt A srácokkal kint cigiztünk, - igen én is rágyújtottam, mert izgultam - a gimi előtt és jött Schulek tanár úr.

Még egy jel, eldobtam. Kell a fenének, nem hiányzik nekem is egy infarktus.

Jövő héten megyek felvételizni a Műszaki Egyetemre matekből és fizikából. Utána héten szabadkézi rajz és ábrázoló geometria. Megyünk ma este megünnepelni az érettségit. Csak ne igyak túl sokat, mint múltkor a szülinapomon, amikor alig találtam haza. Üdv.

1981. július 10.

Bocs, hogy nem írtam, de annyi minden volt. Ildivel szakítottunk, de gyengéd voltam vele ahogy ígértem. Egy nővel gyengédnek kell lenni, pláne ha kéri. Jó volt vele ez a 2 hónap. Sokat voltunk együtt, nyaraltunk Leányfalun, de nem vagyunk egymáshoz valók. Megyünk tovább, én erre ő arra. Nincs ebben semmi baj, ez így jó. Kiderült hogy Ildit tényleg felvették a Műszaki egyetemre, engem meg, bár jól sikerült a felvételim, de a matek év végi kettes jegy miatt csak az Ybl Miklós főiskolára, városgazdasági szakra. Nem bánom, sőt örülök. 3 év az egész, nem 5. Előttem a nyár. Üdv.

1981. augusztus 27.
Hello Kelemenem!

Szuper nyaram volt. Bejártam a Balatont, az északi partját, asszem ő lesz a nagy szerelmem. A víz, a levegő, a kilátás a hegyről, azok a szagok, hangok, mindenestől ahogy van. Kezdtük Attilával és Katival hármasban Balatonszepezden, sátorral a Gimis tábor kertjében. Majd tovább mentünk Zánka fölé a Foky ház kertjébe. Andiék nem voltak ott, így a ház zárva volt, csak a kerti budit tudtuk használni. Esténként ott borozgattunk a présház tetején, és néztük a vizet, vagy a már kiürült zánkai strandon, éjfélkor meztelenül fürödtünk. Kati megint nyomult, nem volt könnyű ellenállni, de már tavasszal elhatároztam, így is lett. Aztán Almádiban a strandon megláttam egy szép lányt. Tigris mintás bikiniben volt, ez tűnt fel. Odaültem mellé a plédjére beszélgetni. Kriszti, most megy nyolcadikba, én meg elsőbe, igaz főiskola első. 4 év nem nagy korkülönbség. Összejöttünk, azóta járunk. Nagyon ragaszkodó, szexis, érzéki és odaadó. Nem hittem volna egy 14 éves lányról, de ilyenek a mai fiatalok. Úgyhogy kedves Kelemen barátom megint szerelmes vagyok!

3. rész
levelek a főiskoláról

1981. október 21.
Kedves Kelemen!

Régen írtam, de nem is tudom miről írjak most, mert annyi minden történt. Tök jó a fősuli. Sok a lány. Lett két jó barátom Adél és Brigi, nagyon jóban vagyunk, na nem úgy. Jó fejek a fiúk is Csabi, Béla, Péter és van egy algériai srác is Hamid. Viccesen beszél magyarul. Az egyik bulin kicsit túl mentem a határon és megbántottam, kicsúfoltam ahogy beszél. Ezt tényleg csúnya volt. Sorry Hamid nem akartalak megbántani.

1982. április 14.
Kedves Kelemen!

Buli van, volt és lesz. Sokat járunk a srácokkal az E klubba és az Új várba. Egy párszor sokat ittam és nagyon kiütöttem magam, mint a gólyabálon. Nem bírom a piát, ezt már egy párszor tapasztaltam. Megpróbálom kevesebbel beérni. Nem kell annyit inni. Mostantól kevesebbet fogok, odafigyelek erre. Most is itt ülök az E klubban, előttem egy félüveg vörösbor.

Felesleges több, mert nem emlékszem semmire, kiütöm magam és nem tudok bulizni, csak szenvedek. Nem hiányzik, hogy alkoholista legyek pár év múlva. Szinte látom magam, ahogy este szorongatom a poharamat, és bambán nézem a TV-t. Őrület. Olyan volt ez a kép, mintha én lettem volna benne, tisztán láttam, sőt még éreztem is ezt az állapotot. Visszatértem a jelenbe, és újra hallottam a dübörgő zenét, láttam ahogy kezemmel a borosüveget szorongatom.

• Figyu Béla, én már nem iszom meg, tessék
• Mi van bebasztál? - röhögött a barátom
• Ja, ennyi elég volt mára
• Te tudod - mondta - én még bírom - megfogta az üveget, és egy hajtásra megitta a még kb. 3 deci bort. - na, ez jó volt, megyünk táncolni?
• menjünk - mondtam

Milyen jó hogy nem ittam többet! Tök jól éreztem magam az egész buli alatt, végre először. Asszem megint rájöttem valamire, nem szabad sokat innom, kész ennyi a nagy tudomány. Üdv, majd még írok.

1982. április 26.
Kedves Kelemen!

Újra szerelmes vagyok, hejjj! Trudi a lány neve, azaz Gertrúd, tudod, mint a királyné. Évfolyamtársam. Jótanuló, jó kislány. Annak tűnik. Segítettem neki a féléves munkához fotózni, majd eljött hozzánk és meghálálta.

Hazakísértem. Hát elég gettó helyen lakik a Thaly Kálmánban egy düledező földszintes belsőudvari házban. Nem is tudtam, hogy még vannak ilyen házak. A szobája viszont szép. Egyszer talán kipróbálom az ágyát. Üdv.

1982. május 1.

Kipróbáltam. Ma nem mentünk felvonulni. Trudi szülei kimentek. Valami pártmufti az apja, kötelező neki. Főzött nekem ebédet, azaz virslit kenyérrel mustárral, csak ez volt otthon, komolyan az egész hűtő üres volt, ja nem, mert egy üveg kőbányai is figyelt benne. Trudi nem adta magát könnyen. Arról mesélt hogy volt egy barátja, akivel csak azért szított mert elment katonának, de még őt szereti.

• tényleg? - mondtam - akkor mi a fenét keresek én itt? Na húzok, tudod ki fog második lenni.

Nézett rám kedves savókék szemével, majd elsírta magát. Nem hatott igazán meg. Mit tegyek, simogassam elérzékenyülve, vigasztalva, hogy elfelejtse régi szerelmét, vagy legyek férfi, aki ilyenkor nem dől be a nyafogásnak. A második variációt választottam.

• tudod mit?, ha majd eldöntötted, hogy kit szeretsz, akkor beszélünk erről újra

Úgy döntöttem, hogy nem hagyom befolyásolni, sem hisztivel sem szomorú szemű manipulációval

Összepakoltam a cuccomat és hazajöttem. Nem fogok ott kuncsorogni, hogy így jobb vagyok, meg én itt vagyok ő meg katona. Ha őt szereti akkor várja meg, sokkal morálisabb, mint hogy addig itt kufircolgat velem. Nyilván van Gábornak kimenője nem?

Hazafelé a Népliget felé mentem. Még tartott a majális. Az EDDA koncertezett a nagyszínpadon. Igazi jó munkás zene, pont majálisra való. Éreztem az erőt benne, ahogy a vasgyári melós izzadtan üti a fémet. A koncert közben nekem esett egy lány, kockásing, szakadt farmer, göndör szőke haj, kék szemek, bőr nyaklánc rajta egy peace jel.

• bocsi - mondta, amikor felsegítettem

• semmi gond, örülök hogy nem estél nagyobbat, Viktor a nevem

• persze, mert itt álltál, különben elvágódtam volna, Lilla vagyok

• akkor szia Lilla, ugye te sem hiszel a véletlenekben?

Az lett belőle hogy végig beszélgettünk, majd késő este hazakísértem. Pasarét. Nem néztem volna ki a ruhája miatt. Csókolózva búcsúztunk el, mint a filmekben, aztán hogy lesz-e még belőle valami azt nem tudom. A címét mindenesetre igen.

1982. május 4.

Trudi még próbálkozott hogy ő nem így gondolta, kellek neki - ja persze, hétköznapokra, hétvégén meg jön a katona és rendbe teszi - de nem engedtem a kísértésnek. A fejemben már Lilla járt, és egyrészt eldöntöttem hogy nem kell olyan lány akinek már van valakije, másrészt nem akartam két vasat tartani a tűzben. Minden szünetben jött, hogy gondoljam meg, tanulhatnánk együtt. Na abból aztán meg nem lenne semmi, csak az ami eddig, amit május 1-én művelt velem. Ez nekem nem hiányzik, kínozz mást Trudikám, pusszantalak!

1982. június 6.
Kedves Kelemen!

Ma délután felmentem Attila barátomhoz, de nem volt otthon. Andrea a húga nyitott ajtót. Ismertem jól Andit, mert egész gimi alatt Attilához jártam fel, ott lakott szemben a Harmat utcában, szinte minden délutánomat ott töltöttem, zenét hallgattunk, vagy rádióműsort szerkesztettünk. Andi aki 5 évvel fiatalabb, mindig ott sertepertélt körülöttünk. Tudtam, hogy bejövök neki, ezt lehetett érezni, de akkor még kislány volt. Most már szépen megnőtt, 15 éves lehetett. Mondtam, hogy megvárom Attilát.

Andival beszélgettünk, most ő jár gimibe, elsős, és teljesen oda van értem. Nem mondta ki de látszott. Hirtelen eszébe jutott, hogy nagyon melege van, azt mondta, hogy átöltözik a másik szobában, mindjárt jön. Addig megkínált Attila apjának konyakjából. Remekül felszerelt bárszekrényük van, lehajtható szekrényajtó, tükrös hátfal. Volt vagy 8 féle drága pia. Elnyalogattam a fél konyakot, közben Andi bejött egy átlátszó fehér selyemruhában. Illegett billegett, de azt mondtam neki, hogy sürgős dolgom van, és leléptem. Majd ha 16 lesz, visszatérünk rá, az sem kizárt, hogy újra meglátogatom.

1982. szeptember 15.

Elkezdődött a második évfolyam. Nem írtam eddig, mert nyáron általában elkeveredik ez a fránya napló. Nyáron "termelési gyakorlaton" voltunk. Csepelen épül egy lakótelep, ott betonoztuk a járdát. Trudi incselkedett velem, újra próbálkozott, hol így hol úgy. Testileg és lelkileg is megpróbált behálózni. Nem mentem bele, de Iván évfolyamtársunk igen. Összejöttek. Azóta őt kínozza.

1982. szeptember 22.
Kedves Kelemen!

Ma levizsgáztam autóvezetésből. Elsőre sikerült, hála az oktatómnak. Ügyes ember, kicsit szigorú, de érdemes volt, sokat tanultam tőle, olyan ismerős volt nekem, mintha már találkoztunk volna, Péter a neve. Minden alkalommal amikor oktatott azon gondolkoztam hogy hol láttam már. Nem ugrott be. Mindegy, fő hogy meg lesz a jogsim 2 héten belül, akkor küldik ki.

Időközben Adél barátnőm bemutatta nekem Anikót egy buliban. Hát nem az én esetem, nekem a vékony lányok tetszenek, ő meg hát nem olyan. Azért kedves. Randiztunk is, és úgy néz ki járunk. Holnap megyünk Csabihoz HB-ba. Én viszem a zenét, megint. Kevesebb ital, több zene és tánc, ez a terv. Üdv.

1982. november 17.
Kedves Kelemen!

Tegnap buliban voltunk, kocsival mentem, mert már 1 hónapja vezetek is. Anyám kispolszkiját használom. Odaadta, minek álljon csak a ház előtt. Én vittem ide is a hifit, hangfalakat, a zenét. New wave party volt. Gondolom nem tudod mi az. Hmm, ezt igazán nem is tudom elmagyarázni. Anikóval mentem, aki már nagyon be van rám indulva, de úgy döntöttem, hogy maradjunk barátok. Persze lefeküdhettünk volna a buliban, ahogy éreztem rajta, de tudtam, hogy nem fog tovább tartani úgysem, mert nem tetszik és szakítani fogok vele maholnap. Akkor meg minek? Csak összezavarom, megbántom, kihasználom. Meg is beszéltem vele, hogy nem vagyok szerelmes, és így én nem akarom. Elfogadta, egyetértett, elmondta, hogy így legalább becsületes a történet, maradjuk barátok, és akkor megy tovább. Amúgy katona az apja, nem hiányzik egy puskacső.

1983. április 5.
Kedves Kelemen!

Eltelt megint vagy fél év, hogy nem írtam. Sorry.

A főiskola jól megy, kicsit sokat kell rajzolni éjjelenként, de azért bulizunk is.

Tegnap az Új Vár klubban voltunk Béla, Laca, Hamid és én. Elég feltűnőek voltunk, Bélán sárga nadrág, én türkiz haj, de csak baloldalon, op-art póló. Ittunk, én kevesebbet, tudatosan, a többiek többet.

Bátor voltam már így is eléggé, és odamentem egy vörös újhullámos lányhoz. Felkértem. Nevetett, s mondta, hogy csak a barátnőivel együtt jön. OK. mondtam, gyerek együtt s már akkor Béla és Hamid ott voltak mögöttem. Hatan táncoltunk. Beszélgetni kezdtem közben a vörös hajú lánnyal. Jól alakultak a dolgok. Csilla a neve, fodrászlány. Össze is jöttünk, hazakísértem a belvárosba. Ebből még lesz valami. Üdv.

1983. április 25.
Kedves Kelemen!

20 éves lettem. Furcsa ezt így leírni. Hogy telik az idő, ki hitte volna, hogy ez is eljön és megérem. Olyan, mintha már lettem volna 20 éves, furcsa érzés. Tagnap MP-nél (az egyik évfolyamtársam) voltunk házibuliban, és egy táblára írogattak nekem üzeneteket. Az egyik így szólt: "20 éves lettél, és már soha többé nem leszel 19 éves" Ezen elgondolkodtam, egyértelműen igaz, mégis nehéz elfogadni. Mi történt hogy 20 lettem, már nem lehetek gyerek többé? Már nem játszhatok, nem viselkedhetek gyerekesen, vagy már nem lázadhatok? Talán, vagy mégsem, meglátjuk. Üdv.

1983. május 20.
Kedves Kelemen!

Csilla a barátnőm lett, minden nap találkozunk. Végzős fodrász tanuló, és megcsinálta a hajamat igazi jó újhullámosra. Ma megyünk pár különleges new romantics ruhát venni, van egy kis butik a belvárosban ahol ilyet kapni. Csilla nagyon jól táncol, már többször voltunk közösen discoban. Vékony, csinos, aranyos lány, de van valami durva is benne. Lázadó, mint egy igazi újhullámos. Együtt hallgatjuk a legújabb zenéket, egy maszek lemezboltban sikerült Adam Ant, B52, Human league, Devo és Camouflage, Cure lemezeket szereznem. A havi ösztöndíjam rá ment, de megérte.

Visítva örült Csilla, mikor átmásolva kazettára megajándékoztam vele. Úgy megyünk az utcán, hogy a walkmant 2 fülessel hallgatjuk, és táncolunk. Én piros, indigó, lila és sárga, vagy op-art fekete fehérben, Csilla pink, türkiz, feketében. Haja minden nap kicsit más vörös, az enyém is bordó-barna, másik nap feketés lila. Érzem hogy így élem ki a kreatív szabadságot. Hej Kelemen, ha ezt láthatnád! Mekkorát változott a világ. Volt egy buli Béláéknál Balassagyarmaton, na az egy hely. Nyolcan voltunk, 3 napig tartott, gondolhatod.

1983. szeptember 3.
Kedves Kelemen!

Megkezdődött a 3. évfolyam. Csillával szakítottam még augusztusban. Talán jött neki egy másik srác, nem tudom, de elmúlt a nagy szerelem. Eldöntöttem nem bánkódom, nem rágódom és főleg nem akarom visszaszerezni, mert ahogy nagybátyám mondja a nő olyan mint a villamos, ha elmegy nem érdemes futni utána, majd jön a másik. Jóska nagybátyám híres mondása alapján.

Tegnap érkezett Hamid barátom vissza Algírból. Kimentünk elé a reptérre, ott találkoztam Csillával és barátnőjével, akik szintén a fogadására érkeztek, visszacseréltük az egymásnál maradt ruhákat. Voltunk vagy 15-en. Az évfolyamból 2 kocsival mentünk 10-en, visszafelé 11-en Hamiddal. A kispolszkimban 5-en, hátul 3 lány, meg is fogott a rendőr itt a körúton, Péter Ladájában is 6-an ültek, de megúsztuk. Az autómban szorongott Mariann is, aki szintén évfolyamtársam, de eddig nem nagyon figyeltem fel rá. Hamid érkezését egy nagy bulival ünnepeltük a Mária utcai kollégiumban. A legújabb legjobb zenékkel készültem, hajnalig táncoltunk, majd a buli végén hazavittem Mariannt, aki Zuglóban lakik, útba esett. Nincs senkije, éppen nekem sincs. Üdv.

1983. szeptember 24.
Kedves Kelemen!

Egyre jobban tetszik Mariann. Az előadásokon igyekszem mellé ülni, sokat beszélgetünk. Olyan igazi jó kislány, old school haj, ruha, eddig ezért nem vettem észre. Nem jól táncol, de szeret. Viszont szépen rajzol, nagyon tud, remekül tudok róla puskázni. Elmondta hogy nagyon meglepte hogy hogy öltözködöm, ki is bukott az extrém divaton, de tetszik neki a bátorságom, az újító megjelenésem. A tanárok már ennyire nem toleránsak, így a hajam színét visszafogtam. Egyenlőre idegenkedik tőlem, nekem is túl jó kislány, el nem tudom képzelni, hogy együtt tombolnánk egy Első Emelet koncerten.

1983. október 6.

Járunk, azaz összejöttem Mariannal. Belevágtam, érdekes lány, valahol a jóságot keresem benne, ami belőlem hiányzik, vagy inkább mélyen elbújt. Tegnap voltunk a főiskola kollégiumában "ismerkedő" bulin. Voltam már eddig is ott, de többnyire csak berúgtam, és vagy kötekedtem évfolyamtársaimmal, vagy letapostam a lányokat tánc közben. Egy hete pénteken volt az eddigi legkeményebb élményem az "évadnyitó buli" után. Konyakos vodkát ittunk Bélával, üvegből és nem keveset. Miután megpofoztuk egymást Hamiddal, egy órát vitatkoztam Picúrral a szubjektív idealizmusunkról, illetve arról hogy én vagyok-e Az Isten, vagy ő. Egy szubjektív idealistának nyilvánvaló, hogy csak egy lehet aki saját maga, de itt most ketten találtuk szembe magunkat ezzel. Ott volt Mariann is, kicsit táncoltunk, de látta hogy mata kezdek lenni, ezért udvariasan leszerelt, neki Ágival sürgős beszélgetnivalója volt. Nyilván nem akarta, hogy ráessek tánc közben, vagy lehányjam, ami meg is történt volna, ha nem megy el. Filmszakadás után az egyik szobában ébredtem egy ágyon arra, hogy Béla gyömöszöl valakit. Forgott velem minden, hánytam egyet magam mellé le az ágyról, hogy ne kelljen mindent kimosnom, és visszazuhantam a kómába. Borzalmas álmom volt. Magamat láttam kívülről jóval később, Mariann férjeként, aztán egy másik nő férje is voltam egyszerre, és volt egy szőke kisfiú, aki félve szalad előlem "papi megint részeg" kiabálta. Valamelyik nő szomorúan nézett rám, sőt ismerték egymást, beszéltek valamit, és együtt mentek el bőröndökkel. Magányosan tök részegen ültem egy üres lakás padlóján magamba roskadva és bőgtem, zokogtam. Erre ébredtem iszonyat fejfájással.

Hajjaj, ez az álom nagyon nagy figyelmeztetés. Kiskamasz korom óta vannak furcsa álmaim, vagy valamilyen jóslat, utalás a jövőre nézve, vagy mintha üzenet lenne a múltból, de mégis valami földön túli, vagy másik dimenzióból érkező üzenet lenne. Most ez is az, de még mennyire. Egyszer, kétszer párszor már megfogadtam hogy nem iszom ennyit, lám nem sikerült betartani, és egy tragikus jövőképet mutatott az álmom.

Most már tényleg nem iszom le magam többet a sárga földig.

Ennek fényében és tudatában telt a hetem, és a tegnapi estém is. Visszafogtam magam. megittunk 2-3 pohár vermutot Mariannal, nem is kellett több, beszélgettünk, táncoltunk, jól is éreztük magunkat. Talán ennek köszönhető, hogy most összejöttünk. Na ez egy pozitív tapasztalat. Üdv, folyt.köv.

1983. november 10.
Kedves Kelemen!

Ma este YBL gólyabál. Immár a harmadik, mármint nekem. Az A.E. Bizottság lesz a fő program, ők egy magyar post punk banda, nem részletezem. Béláék büféznek, mint tavaly, én most nem veszek részt benne, nem úgy mint tavaly. Egyrészt mert saját zsebre dolgoztam, és rájöttem hogy ez gáz, másrészt be is rúgtam, és alig 1 hónapja fogadtam meg hogy ennek vége, valamit Mariannal leszünk az este, ami jobb mint VBK-t kiadni műanyag pohárban.

1983. november 18.

Kelemenem, ma vendégségben voltam, vagy inkább háztűznézőben, ahogy te mondanád, azaz bemutatkoztam Mariann szüleinek. Nagyon kedves emberek, csupa szív, igazi család, olyan őszinték, becsületesek, jó szívűek. Próbáltam én is jól viselkedni, visszafogtam magamat. Úgy tűnt ez sikerült is. Bár elfogadtam a kifejezetten büdös házipálinkát a vacsora előtt, de utána már nem kértem, sem útravalónak. Ezért csak szalonspicces lettem, mert azért fröccsözgettem Mihály bácsival - az apuka. Maga a vacsora fantasztikus volt. Igazi házi koszt. Csirkepörkölt nokedlivel csalamádéval. Egészen jól éreztem magam, egy meleg otthon fogadott. Remélem még tehetem ott tiszteletemet, üdv.

1984. január 4.
Kedves Kelemen!

Nem írtam mert nagyon sok más esemény volt. Együtt ünnepeltük a karácsonyt Mariannal, meglátogattam a szüleit is, ismét kedvesen fogadtak. hal nem volt, mert apukája nem szereti. Nálunk nagymamámnál mindig hal van karácsonyra, de ég és föld a két család. Anyámnak is bemutattam őt, az első kérdései között voltak, hogy mi a szülei foglalkozása. Hogy miért fontos ez anyámnak, hogy értelmiségi családból kell választanom, azt nem tudom. Ő is paraszt gyerekhez ment férjhez.

Szilveszterre elmentünk Balatonalmádiba Laca barátomhoz. Eddigi legjobb szilveszterem volt, több buliban is voltunk, hol itt, hol ott, jöttünk mentünk a városban. Az egyik házibulin nagyon közel kerültem Mariannhoz, éreztem hogy vele komoly kapcsolatom lesz, talán még házasság is.

Másnap délután vonattal hazautaztunk, néztük a befagyott Balatont, és úgy éreztem hogy valaki megint segített nekem.

1984. április 29.
Kedves Kelemen!

Betöltöttem a 21 éves kort, immár amerikai norma szerint is nagykorú lettem, de nem érzek semmi változást. Együtt vagyunk Mariannal, együtt készítjük a diplomatervünket, ami egy lakótelep komplett megtervezése a házaktól az iskolán keresztül a parkokig. Bárcsak megépülne, büszke lennék magunkra. Sokat beszélgettünk, hogy mi lesz a főiskola után, addig jutottam, hogy elmegyünk egy európai körútra. Ez lesz a mi diploma ajándékunk magunknak. Nagy terv ez, van már sok prospektusom, amit az Utazás '84 kiállításon gyűjtöttünk. Azokat nézegetem, amikor nem dolgozom a terven.

Anyám elköltözött Robihoz, ja nem is írtam: 2 éve férjhez ment egy régi évfolyamtársához. Robinak van lakása Kőbányán, így anyám elköltözött azzal, hogy tudjak a diplomára készülni. Nagyon jó ötlet volt, így önállósodom. Magamnak vásárolok vacsorát, magam tartom rendben a lakást, főzök mosok takarítok.

Késő este mikor már fáradt vagyok rajzolni - azért nem könnyű egy 2 m2-es pauszt teljesen megtölteni apró 1:1000-es léptékű lakótelep tervével - szóval akkor hallgatom az esti jazz műsort. Egyre jobban tetszik a jazz. Csak leülök a félhomályban, hallgatom Kiss Imre jazz műsorát, pihenek, elengedem a gondolataimat.

1984. július 1.

Megkaptam a diplomámat, ez igen! Büszke vagyok az államvizsga eredményemre, dicséretet kaptunk a tervünkre, sikeres volt a védés is. Diplomás ember lettem, s most kilépek abba a bizonyos nagybetűs Életbe. Jó, legyen, lássuk mit hoz! Most egy hónap nyári szünet kijár nekünk, utána dolgozni fogok. Már kaptam egy lehetőséget, egy kisszövetkezetnél mérnöki munka, de főleg művezetés. kereskedelmi létesítmények építése, felújítása. Elmentem, körülnéztem az egyik helyszínen. Friss beton szag, melósok irányítása. Nem tetszett annyira. Lehet hogy keresek egy másikat.

1984. július 3.

Döntöttem, nem vállalom be a műszaki ellenőr állást. Most elutazunk az európai körútra, és ott eldöntöm. Mariann már beszélt egy tanácsi munka kapcsán a XII. kerületben valakivel. Valójában városgazdász mérnökként inkább a tanácsi műszaki munka áll közelebb, mint a kivitelezői.

Holnap indulunk, már bepakoltunk. Misi bácsi (tudod Mariann apukája) Trabantjával megyünk, nagyobb mint a mi Kispolszkink. Sátor, gumicsónak, matracok, ruhák, gázfőző, palack, jól megrakjuk a Trabit. Meg van az útiterv, a kempingeknek írtam leveleket, néhány választ is kaptam, de nem mindenhonnan. Graz, Jugó, Istria, olasz Adria, Velence, Padova, Bologna, Ravenna, Ferrara, Parma, Modena, Vicenza, Verona, Garda-tó, Innsbruck, német Alpok, München, Linz, és Bécs. 4000 km-re számoltam és 28 napra. Augusztusra itt leszünk, addig is üdv!

4. rész
elindul a nagybetűs ÉLET

1984. augusztus 17.

Állás ügyben jó hírem van. Felkerestem a II. kerületi Tanácsot, mint friss diplomás. Örömmel fogadtak, mert a Műszaki Osztályon van "betöltendő állás" ahogy mondta a "kartársnő". Brrr milyen szavak, majd hozzászokom.

Nem nagyon gondolkodtam rajta, megállapodtunk, hogy augusztus 15-tól kezdek. 4000 Ft lesz a munkabérem. Nem kevés, de nem is sok, majd meglátjuk mire elég. Mariann ugyanebben a "munkakörben" dolgozik már augusztus 5-től a XII. kerületi Tanácsnál. VB Műszaki Osztály hivatalosan. Szóval irodista, bürokrata, előadó leszek Kelemen. Egy része az "államigazgatásnak" a gépezetnek. Ezeket mondta a személyzetis hölgy. Jó lesz, pont ilyen akarok lenni. Örülök, hogy nem a kivitelezői szakma mellett döntöttem, nem csináltam volna szívesen.

1984. augusztus 25.
Kedves Kelemen!

Ma van apukám névnapja. Estére meghívott minket buliba. Addig is gyorsan leírom neked, hogy 10 napja dolgozom, és eddig megy. Nem túl egyszerű a sok szakkifejezés miatt, de kedvesek és segítőkészek a kollégáim.

Két "mentorom" is lett Ági, egy 50 körüli nagyon tapasztalt nő "főelőadó" és Dóra kb. 40 éves szintén gyakorlott. Velük vagyok egy szobában. Szerintem Ági akarna valamit, nekem eszem ágában nincs. Elmondtam, hogy van párom, akivel most jártuk be Európát. Na erről még nem is írtam neked. Minden nagyon jól alakult, fantasztikus élmények voltak, nem robbantunk le, bírta a Trabi a hosszú utat. Sajnos nem vittem a naplót, így nem írtam neked. Ami újdonság, hogy hazafelé Münchenben vettem egy számítógépet, na ezt nehéz lenne neked elmagyarázni hogy micsoda, egy ZX Spectrumot. Vámot kellett fizetni, de csak azért mert bevallottam. Fő a becsületesség.

Este megyünk a buliba, megpróbálok keveset inni, sőt, ahogy ezt már eldöntöttem. Lehet hogy nem lesz könnyű, mert apukám elég itatós.

1984. augusztus 26.

Tegnap este a buliban óvatos voltam. Sokszor kellett visszautasítani a kínálgatást, de ment. Azért iszogattam is apukám egészségére. Ott voltak a barátai, a kollégái, jó kis buli volt. Éjszaka kicsit spiccesen nagyon fura álmom volt. Ültem egy motoron és oldalról belém szállt egy Trabant. Én elrepültem és közben felébredtem. Nem fájt semmim, végig tapogattam magam, de nagyon rossz érzés volt. Teljesen élő, mintha nem is álom, hanem egy emlék lenne. Visszaaludtam, és folytatódott. Láttam egy mentőt ahogy vitt, majd egy kórházban kötöznek. Röntgen kulcs csont törés hogy fogok így segíteni az építkezésben. Majd megint felébredtem. Szerencsére ez is csak álom volt. Ma jönnek többen is rokonok, mert megkezdjük a pince alapozását. Azért jó lesz vigyázni.

És mit tesz Isten, reggel elindultam MZ 125-ös motorommal az Örs vezér térre, hogy felvegyem Mariannt, és elhozzam hozzánk keresztúrra az építkezés megkezdéséhez, az 501-es útról kanyarodnék ki balra, mellém áll egy 1500-ös Lada, úgy hogy nem is láttam tőle jól a Pesti úton (főútvonal) balról érkező forgalmat. Úgy tűnt hogy ki lehet menni, meghúzom a gázt, hogy indulok, erre hallom hogy a Lada felpörgeti a motort, nem akarta talán, hogy én menjek ki előbb, bevillant az álmom, abban balról szállt belém a Trabant, gáz vissza, kétkéz a fékkarokra, Lada kivág balra. Csikorgás, és csatt !

Jött egy Trabant ! balról a Pesti úton, és beleszállt a Lada hátuljába. Ha én hajtok ki előbb, csak egy fél, vagy negyed másodperccel, akkor engem talál el. Mindkét vezető kiugrik, szokásos veszekedés, de egyértelműen a ladás volt a hibás, nem adta meg az elsőbbséget a bár lassan és bizonytalanul közeledő Trabinak, de azért mégis csak megérkezett.

Szóval ez nagyon meleg helyzet volt, nem tudom számított-e az álmom, hogy ez tartott-e vissza attól hogy elinduljak rosszkor, de ezek az autók ide lettek "irányítva" azért hogy itt történjen valami, ami két vagy talán több esélyes volt.

Innen aztán már számomra semmi érdekes nem történt ma, elhoztam Mariannt az Örsről, addigra valahonnan Fótról megérkeztek rokonaink. 9 órakor, amikor mi megérkeztünk már erős pálinkaszaguk volt. Estig bebetonoztuk a már kiásott és aprólékosan szerelt betonvasakkal beállított alapárkot, Jani (az egyik rokon) berúgott, összevesztek Robival hogy mennyi cement kell a vasbetonba. Vicces volt. Na többek között ezért nem az én pályám a kivitelezés, az elmélet és a gyakorlat eléggé távol áll egymástól. Ha lett volna patikamérlegünk akkor Robi azzal mérte volna ki a cementet és a sódert.

1984. október 17.
Kedves Kelemen!

Immár 2 hónapja vagyok tanácsi dolgozó, "építésügyi előadó" ahogy hivatalosan neveznek. Hétfő - szerda - péntek ügyfélfogadás, a többi napokon helyszíni szemle. Ezt nekem találták ki. Irodai is mégis ki lehet menni, látok új házakat, terveket, találkozom emberekkel. "Káder kerület" ahogy bevezette S. János a csoportvezetőm. "Itt sokat tudsz majd tanulni, jó döntés volt, hogy itt kezdesz" Biztosan igaza lesz, mert már annyit tanultam majdnem, mint az egész főiskola alatt, jó jó nem minden tárgyból, hanem az életből.

Vannak "tanáraim" Tibi, a helyszínelő és sofőr, ő vezeti a céges Daciat. Már az első 2 hétben kivitt vagy 10 helyszínre és bevezetett a "hálapénz" fogalmába. "mindegy, hogy elfogadod-e vagy sem, az ügyfél erre szánta azt a pénzt és úgyis azt mondja a szomszédinak, többi ügyfélnek, hogy adott" Ezt nem akartam elhinni, ez nekem nagyon igazságtalan volt.

Eddig 2 alkalommal találkoztam ilyennel, mindkettő kint helyszínen, kínosan is éreztem maga, ahogy tolta a borítékot az ügyfél, de keményen ellenálltam. Vajon mennyi lehetett benne, mennyivel akarta "megolajozni" az ügyet. A többi ügyfél kárára, mivel akkor ha előre veszem a 30 napos határidőben az ő ügyét, akkor nem a többiekét intézem. Így jött nekem ez logikusan. Remélem tudom ehhez tartani magam.

Másik tanárom Béla, a gépész, sok IKV-s ügye van, ott is dolgozott ezelőtt, dörzsölt, tapasztalt róka. Sármos, jó dumás, udvarias, lesz mit tanulnom tőle. Béla a kolléganőkkel kapcsolatban beszélt arról, hogy vigyázzak velük, mert szeretik a fiatal kollégákat elcsábítani. Látszik hogy ért a nőkhöz, vagy inkább a nők nyelvén.

1985. január 10.

Nagyon tetszik a munkahelyi környezet, jó volt a karácsonyi buli, sütiztünk és az ajándékba kapott pezsgőket iszogattuk, és szilveszter napján is volt munka, ha lehet annak nevezni. Már 10 órakor pezsgőt bontottunk, visszafogtam magam, mert közben ügyfélfogadás volt. Nem is értem ki az akinek még fontos volt tavaly az utolsó napon beadni vagy elintézni valami kérvényt. Mindenesetre kaptam 4 üveg pezsgőt, egyet bedobtam a közösbe, de azon kívül is még ennyit nem láttam egy helyen kibontásra várva. Nagyjából 15-20 üveg jött össze délig, mindenki bedobta amit kapott. Berúghattam volna, de nem tettem, és jól tettem így. Szilveszterkor sem, délután meglátogattam Mariann családját, elvittem 2 pezsgőt, de én már csak belenyaltam. Este elmentünk négyesben Attila barátommal egy szilveszteri vacsorára a Savoy étterembe. Volt ott bűvész, táncosnő, zenészek hakniztak és sztriptíz, meg élő kismalac. Egyszer érdekes, volt, de a házibulikat jobban kedvelem, nem leszek a szervezett éttermi szilveszter nagy rajongója.

Szerencsére megtartottam a szalonspicces állapotomat, és nem lett nagy részegség, jó hogy meg tudom tartani magamat pedig elég nagy a kísértés. A tavalyi szilveszteri buli jobb hangulatú volt, itt viszont nagyon tetszett éjfél után az a bárzene, a piros ruhás énekesnővel, valami Maya a neve, olyan nagyon ismerős volt az egész, mintha már láttam volna, mintha már megtörtént volna. Üdv. BUÉK.

1985. május 20.
Kedves Kelemen!

Ezúton tájékoztatlak arról hogy, tekintettel nagymértékű elfoglaltságomra, az elmúlt időszakban nem jutottam hozzá a levelezési lehetőséghez. Ezt kifejezetten befolyásolta ügyintézői feladat és hatásköröm, és illetékességi területem növekedése, valamint magánéleti változásaim. Lefordítva egyszerű magyarra a hivatali nyelvezetet: elköltöztem otthonról, mert anyám kitagadott. Indoklásul előadta azt hogy leutaztam Tibor unokaöcsém esküvőjére a Szabolcs megyei Fényeslitkére. Úgy vélem az indoklás nem állja meg a helyét, de anyámnak meghagyván a szabad döntés eme lehetőségét, nem vitáztam vele, hanem kevésbé érzékeny búcsút vettem, és két bőröndnyi csomagommal átköltöztem Mariannékhoz a Nagy Lajos király útjára.

Volt olyan kedves a család, hogy engem is befogadtak a másfél szobás panel lakásukba 5. lakónak. Mindezért hálás vagyok, igyekszem rászolgálni a bizalomra.

Kelt mint fent, szívélyes üdvözlettel, maradok tisztelettel, sk.

1985. augusztus 30.
Kedves Kelemen!

Szép és tartalmas nyaram volt. Tegnap előtt érkeztem haza Bulgáriából, ahová apámmal utaztam el, IBUSZ társasutazás keretében. Az utazás előtt megbeszéltem Mariannal, hogy ki jön elém a repülőtérre a Trabantommal. Nem is írtam neked, a nyár elején megvettem Éva kolléganőm 15 éves Trabant limuzinját 20 ezer forintért. Ez első saját autóm, feltételezem hogy nem az utolsó. Fantasztikus érzés volt saját autóval hazamenni a reptérről, nem buszon tolongani, és ráadásul még az apámat is hazavihettem, aki nagyon büszke volt rám, a fiára, még akkor is, ha csak egy Trabanttal. Rájöttem, hogy mennyire szeretné, ha nekem jó lenne az életem, jobb, mint az övé, ha többre vinném mint ő. Apám egyedül él már 20 éve, és ezt nem szeretném lemásolni. Én családban szeretnék élni, válás nélkül, gyerekekkel. Hogy kivel, azt most nem tudom, jelöltem már van.

1985. december 25.
Kedves Kelemen!

Nagy dolog történt, nekem nagy. Megkértem Mariann kezét a szüleitől, illetve az apjától Misitől, mostantól így per Misi. Karácsony este volt, készültem már erre, ahogy a romantikus regényekben. Csokor rózsa - hú de drága volt így télen, de ezt csak neked mondom - üveg Hubertus a papának. Egy ezüst gyűrűt vettem a Sugárban, az egy bevásárló központ az Örs vezér téren, nyilván nem tudod, mert a középkorban éltél. Mondtam egy szép verset a szerelemről, képzeld őszintének éreztem, aztán a papától megkértem kedves lánya kezét. Volt nagy elérzékenyülés, sírás, összeölelkezés és az "igen" Tehát vőlegény lettem, és nyárra tűztük ki az esküvőt. Nem korai ez vajon? Majd kiderül...

5. rész
Házasélet (?)

1986. május 20.
Kedves Kelemen!

Nagy esküvői szervezkedésben vagyunk, nem is tudok most sokat írni. Augusztus 15. a kitűzött nap, és Attila barátom előtte egy héttel veszi el Katit, aki osztálytársunk volt a gimiben. Úgyhogy az augusztus az esküvők napja. Rengeteg szervezni való van, ruhák, helyszín, templom, igen lesz templomi is, és tudod előtte felkészítőre kell járni. Minden másnap van valami amit intézni kell. Nagyon nem szeretek intézkedni, Mariannra bízok mindent, de ez nem jó, mi lesz velem, tehetetlen és kiszolgáltatott leszek? Változtatnom kell. Na üdv, megyek is.

1986. augusztus 12.

Hétvégén megvolt Attila és Kati barátomék esküvője. Remekül sikerült, Országház étterem a Várban. Miénk is a Várban lesz jövő szombaton, 3 nap múlva, Már mindent elintéztem, kézbe vettem a dolgokat. Felhívtam az éttermet, megbeszéltem a menüt, voltam a nyomdában, szépek lettek a meghívók, intéztem a házasságkötőben a zenét, virágot, pezsgőt. Ahogy kell, és ment minden, csak el kell kezdeni.

Van valami, amit csak neked írok drága Kelemen. Időnként - egyre gyakrabban - történik velem valami furcsa, olyan villámszerű hasít belém, de csak belül érzem, és elkezdek egy másik dimenzióba átlátni, ahol szintén én vagyok de kicsit másként. Lehet ezt nem érted, de én sem. Olyan mint egy furcsa álom, mégis éber tudatállapotomban látok. Pedig nem szívok semmit, hidd el, már a cigiről is leszoktam.

1986. augusztus 14.
Kedves Kelemen!

Ma olyan dolog történt, ami megváltoztathatja az életem. Az esküvőnk Mariannal holnap lesz. Minden el van rendezve, betanultuk a szertartás mondatait egy fiatal papnál. Fel vagyunk készülve mindketten. Ezzel a nyugalommal, mégis izgalommal elindultam kirándulni, hogy levezessem a napomat. A Budai-hegységben Hidegkút felé vettem az irányt, majd egy hang azt súgta, hogy menjek inkább Remeteszőlős felé, így Adyligetnél elkanyarodtam, majd végig mentem a Remete szurdokon. Biztos hogy jártam már itt valamikor, mert ismerős volt a környezet. A szurdok végén már majdnem Hidegkúton leültem egy nagyobb sziklára, behunytam a szemem és hallgattam a patak csörgedezését. Ekkor egy hangot hallottam a hátam mögül, ami azt mondta:

"Ne lepődj meg. Te most egy időutazásban veszel részt. 10 évvel ezelőtt egy időkapu nyílt és akkor egy másik idősíkról, és egy másik életből tértél át ebbe a dimenzióba. Ez alatt az idő alatt a saját életed élted, de egy alternatív idősíkon. Futott a régi életed is, és ez a másik is. Ez idő alatt sokat változtál, jobb ember lettél, mint akkor voltál, sok új lehetőséget kaptál, amiket jól oldottál meg. Ezért egy égi kegyelem által lehetőséged van arra, hogy visszatérj a régi életedbe, és ne kelljen még 30 évet újra leélned. Ehhez mindössze egy döntésre van szükséged. A holnapi napon vissza kell menned oda, ahonnan elindult az időutazásod. Ez a Náncsi-néni vendéglője az Ördögárok utcában. Ha úgy döntesz, hogy visszatérsz, akkor ülj le a nagy hársfa alá, és 14 órakor megnyílik az időkapu, és visszatérsz."

Ennyit hallottam, miközben nem láttam senkit. Misztikus, és hátborzongató érzés volt. Van egy éjszakám, hogy eldöntsem. Szerencsére van ez a napló,, amit gyerekkorom óta írok, így vissza tudom olvasni, mi történt velem. Addig is Üdv.

6. rész
Vissza a jelenbe

1986. augusztus 15. - 2020. augusztus 15.

Kedves Kelemen!

Egyszerre két nap is van ma, mikor írom neked ezt a vélhetően utolsó, búcsú levelemet. Ahogyan tegnap attól az ismerős hangtól hallottam a Remeteszurdokban egy csoda történt velem, amiről szeretnék beszámolni.  Elmúlt éjjel le sem húnytam a szemem, forgolódtam, és járt az agyam, mi legyen. Ha valóban igaz az, amit a hang mondott nekem, akkor én most a múltban élek egy időutazásban, és közben van már egy másik életem 2020-ban? Ez döbbenet, hihetetlen, ilyen nincs is csak a filmekben, vagy még ott sem. Ezt ki kell próbálnom, mert ha nem, akkor biztosan nem tudom meg, ha igen, akkor legalább adtam esélyt.

Visszamentem tehát a megadott időpontban délután 2 órakor a Náncsi-néni vendéglőjébe. Leültem a nagy hársfa alá - érdekes, hogy megtaláltam, valóban van ott egy nagy hárs. Néztem az órámat, közeledett a 14 óra. Pincér megérkezett, rendeltem egy halászlét, túróscsuszát és egy korsó sopronit. Elkezdtem a falatozást, beleittam a sörbe, 13:59, ettem és néztem a másodpercmutatót, szemem az órámon. Elérkezett a 14 óra pontban. Zúgást hallottam, inkább vibráló hangot, majd elkezdtem szédülni, elsötétült minden, majd egy nagy csattanással leestem a székről.

- Jól van uram? -hallottam távolról
- Jól van? Pedig nem is gombás ételt rendelt.

Feltápászkodtam a földről, körbenéztem és a pincért láttam magam mellett. 

- Igen, jól vagyok, köszönöm -válaszoltam

- Na csak azért, mert megijedtünk ám - felelte

- Igen, megvagyok, csak megszédültem

Visszaültem az asztalhoz, ahol egy más kép fogadott. Sültkrumpli, roston sült zöldségek cukkíni, padlizsán, répa szépen elrendezve, ásványvíz. Emlékeztem, hogy nem ezt rendeltem, de mi történt? És akkor derengeni kezdett a tegnapi nap üzenete, hangja az erdőben. 

- Milyen év van? - kérdeztem a pincértől

- Uram, viccelődik velem? Természetesen 2020. Hívjunk orvost?

- Nem, köszönöm, csak vicceltem, pontosan tudom - feleltem, és tudtam, hogy igen Megtörtént.