Csizma a csizmához

A természetvédelmi hivatalban volt egy kedves, vidám, bölcs kollégám Laci. Már nyugdíj előtt járt, és felkarolt engem fiatal gyakornokot. Jó kollégák és barátok lettünk. Akkoriban éppen válás után voltam, nyalogattam a sebeimet, és kerestem a jövendőbelimet. Laci ellátott tanácsokkal a választást illetően. Volt egy mondása, amit gyakran említett "csizma a csizmához, bocskor a bocskorhoz". A bakancs nem került szóba, így azt nem tudom hová tenni. Mindenesetre ezzel a mondásával arra utalt, hogy akkor lesz jó egy kapcsolat, pláne egy házasság, ha azonos osztálybeli a partner. Igen Laci barátomra jellemző volt a konzervatizmus, mégis nagy bölcsesség van e mögött. Az azonos osztálybelit anyagi szinten értette, de mögöttes tartalma is volt, tanult ember a tanulthoz, polgári a polgárihoz, gazdag a gazdaghoz, szegény a szegényhez. Mit is jelent ez? A tanultat még meg lehet könnyen fogalmazni, a polgárit, vagy paraszt származást is, de hogy ki gazdag és ki szegény, arra van ugyan mérce, de gyakran az emberben belül dől el.

Az ember felnő egy családban - jó esetben, és a család hozzáállása a pénzhez, a gazdagsághoz határozza meg majd az ember alap hozzáállását. Ha egy családban folyton a szegénység kerül szóba, nincs elég pénzünk, nem engedhetjük meg magunknak, megint elköltötted a kosztpénzt, stb. akkor a családban is, de a gyerekben is kialakul az egzisztenciális félelem, és a szegénység tudat. Akármennyi pénze lesz attól fél, hogy az elfogy, és szegénynek érzi magát. Ennek ellenkezője, ahol jól bántak a pénzzel, mindig sikerült beosztani, félretenni, gyarapodni, ott megvan az alap anyagi biztonság, és a gyerekben is kialakul a gazdagság tudat. A tudat mellé még nagyon fontos a valódi anyagi háttér. Erről szól ez a két történet.

Mindkét történetben felfedezhetjük Laci barátom bölcs mondását, csizma a csizmához, mindez a Balatonon történt 2020. júliusában.

Első

Balatonföldváron vagyunk. Vitorláskikötő reggel 10 óra körül. Annak aki itt parkoltatja a vitorlását van mit a tejbe aprítania. Az egész kikötőt sorompó védi, de akinek van kártyája behajthat autóval. Vadonatúj acélszürke Mercedes S osztály érkezik. Az ablak lehúzva, megáll a sorompó előtt. Idősebb úr fehér ing, aranyak, hatalmas óra villan a karján, telefonja a kezében, beszél. Kiszalad a hajójegypénztáros kisasszony, és kártyájával már nyitja is a sorompót. Az úr csak morcan egy szót, talán megköszöni, és már hajt is a sétáló, nézelődő pórnép között a hajójához.

Vannak itt kisebb, nagyobb vitorlások, jachtok. Azért nem olyanok, mint a szardíniai Costa Smeralda kikötőjében, de hazai viszonylatban elég rendes a felhozatal. Rengeteg Bavaria, ami valójában nem igazi tengerjáró, csak a sznobok hajója, viszont akad néhány lakás árát elérő jacht is. Az egyik 16 méteres dupla motoros jachtból - ami nagynak számít a Bavariak között - éppen akkor tápászkodik ki egy kopaszodó, szemüveges, szakállas, gyűrött arcú 60 körüli úr. Vitorlás ruhája darabonként megér 30-50 ezer forintot. Kezében egy füles kosár, amelyből üres whiskys és drága, jónevű borosüvegeket dob ki az üveggyűjtőbe. Ekkor odaköszön neki a jachtklub büféjéből a pultos - jó reggelt igazgató úr, látom jól telt az este, szépen termeltek. - Haggyál má' Joci, átjöttek este Golyóék, nem csak mi ittuk meg. Igazgató úr visszabújt a kajütbe, majd rögtön utána hirtelen felbukkant egy 40 körüli sportos hölgy tökéletes sminkben, piros bikiniben, fehér Guess sapkában, kezében egy üveg rózsaszín Römerquelle. Kilépett a partra, és egy közeli fa árnyékában tornázni kezdett. Tökéletes alakjában szinte semmi hiba, ruganyosan mozog, arca merev, szinte férfiasan kemény. Rezzenéstelenül tűri, hogy a bámészkodók ránéznek, arra, hogy tornázik. Hiába nagy a hajó, több kis szoba is van a kajütben, éjszaka mégis elgémberedik a test, meg kell mozgatni. Tovább sétáltam a Galamb szigetre, néztem a kifutó vitorlásokat, ahogy éled a kikötő. Visszafelé a piros bikinis díva mellett egy 15 év körüli lány is tornázgat. Messze nem olyan profin, mint anyuka, aki éppen akkor áll kézen, de közben utasításokat ad a lányának, hogyan kell perfekt módon bemelegíteni egy kifutás előtt, mert a vízen már nem lehet. Eközben igazgató úr a teáját iszogatja a fedélzeten és telefonál. Néhány szót csípek el "ez a hülye picsa" "a fasz kivan vele" "belökném a vízbe". Hmm érdekes kapcsolat. Melyikük mit ad és mit kap cserébe? Mert itt, ezen a szinten, a vitorlások között a Balatonon ez már egy olyan szint, ahol nem a barátság és a szeretet dominál, hanem az érdek. Ezek az emberek jórészt üzletemberek, vagy politikusok.

Mit ad igazgató úr a bikinis szépasszonynak? Anyagi biztonságot, támogatást, ruhákat, és amit egy nő megkíván. Házat, kocsit, nyaralót, hajót, utazást, ajándékokat. Nem kell dolgoznia, hiszen van elég pénz, csak legyen otthon, nevelgesse a gyereket, kapcsolatokat teremtsen hasonló körök szépasszonyival. Mégis miért mond rá ilyeneket? Mert valahol sérült az üzlet? Talán.

Mit ad a feszescombú piros bikinis? Szexet, amikor igazgató úr megkívánja. Társaságot, amikor meg kell jelenni valahol, amikor az üzleti vagy politikai érdek úgy kívánja. A testét, azt a karcsú, majdnem tökéletest női testet. És igazgató úr nézheti, simogathatja, ha éppen olyan a kapcsolatuk, és a bikinis engedi, mert ha bedurcizik, akkor megvonja a férfitól magát, mert a nők így büntetnek. Az ilyen nők. Testelvonással.

Nézzük az anyagi hátteret. Mindkettőjükön látszott, hogy nem ma kezdték, ők nem a lottóból, lángosból, maszk varrásból hirtelen meggazdagodott emberek. Lehet hallani a beszéden, látni a mozdulaton, a magabiztosság, ahogy egymáshoz viszonyulnak hasonló, tehát biztos anyagi háttérrel, múlttal kerültek össze. Vagy már 20 éve, vagy nemrég, és a lány az anya első házasságából. Ez nem derült ki, de inkább ez a valószínű.

Lennék-e az igazgató úr, ha ezzel ilyen piros bikini járna? Nem, biztosan nem. Sem a hajó, sem egy ilyen nő, sem a pozíció, sem a whisky nem elég vonzó számomra, mert ez egyik sem az én világom. Más háttérből jövök, nem tudnám ezt az életmódot elviselni, mert nekem ez egy nagy hazugság. Soha nem adhat egy olyan nő szeretetet akit megvettem, mert a szeretetet nem lehet megvenni, kierőszakolni. Nem lehet akarásból szeretni. Másra meg nincs szükség, minek a test, akármilyen ruganyos és feszes is, ha a lélek máshol jár.

Jól érzi-e magát a piros bikini? Alig hiszem. Látszólag igen, mindene megvan, esténként megissza a drága borát, odateszi magát ha kell, ha nem akkor örül, mert megússza. Eltartják, amit éreztetnek vele, akkor is ha nem mondják közvetlenül neki "a fasz kivan vele" Hiába jön jó háttérből, hiába lenne mit vigyen a kapcsolatba, nincs rá szükség, csak "konyhapénz de annak jó, azért hozzad kicsim" Úgy érzi ő az alacsonyabb rendű, mert igazgató úr a pozíciójából, és bőséges anyagi biztonságból ezt érezteti vele. Ő csak a nő, akinek csinosnak, fittnek kell lennie, és igazat kell adni a pasasnak. Akkor is ha nincs igaza, mert meg van vásárolva. A szeretetet nem, de az igazat és a véleményt meg lehet vásárolni.

Második

Tihanyban járunk, ismerős a helyszín, az apátsághoz vezető lépcső, ami a parkolóból vezet. Egy vadiúj Passatból kiszáll egy 30 körüli fiatalember vasalt fehér Armani ingben, vitorlásnadrág, fehér HH cipő, RayBen police fazonú napszemüveg egészítik ki tökéletes öltözékét. A másik ajtón egy 20 körüli lány, DG póló, falatnyi short, fehér-arany magas talpú szandál, menő napszemüveg. Mindkettőjük kezében hatalmas iPhone. Elindulnak a lépcsőn az apátság felé. Feltűnőek, mert a többi látogató turista ruhában, pólóban ilyen olyan táskával, hátizsákkal jön-megy, de őnáluk semmi, csak a telefon. És a ruhájuk makulátlan, és nagyon drága.

A fiú korán lett vezető egy magyar cégnél, alig végezte el a mester képzést és 27 évesen kinevezték a HR élére. A vezér rokona, nincs is ezzel baj, ha jól dolgozik neki. 3 év alatt kirugdosta azokat az embereket, akiket a nagybátyja mondott, és felvette azokat a csinos lányokat, akiket ő akart. Idén megkapta a céges autót is, korlátlan használhatja, fizetése millión felül nettóban, plusz a bónuszok, évente kétszer. Soha nem voltak anyagi gondjai. Családja jómódú volt már két generáció óta. Nagyapja igazgató volt az 50-es években a Ganz Mávagban, apja politikai pályát futott be helyettes államtitkárként a területfejlesztési minisztériumban. Budán nőtt fel, egy négyszobás villában. Pár éve elköltözött, egy loft lakást bérel a Gellért hegyen. Egyedülálló, még nem választott, nem találta meg azt a lányt, aki hozzá passzol anyagi és családi szinteken is. Akinek a neveltetése olyan, hogy nem ég be vele sem családi, sem üzleti alkalmakon.

A lány még tanul, a Corvinuson. Tökéletes az alakja, a kis farmer láttatni engedi formás popsiját, talán többet is mint illendő. Műkörme koppan az iPhone képernyőjén, műszempillája frissen feltéve, sminkje mint egy fotómodellé. Kényeskedve lépeget magas talpú szandáljában a fiú mellett. Nehéz lehet neki ez az 50 lépcsőfok gyalog, még a végén megizzad.

Nem az apátsághoz, és nem is a híres balatoni panorámához sétálnak, az legyen a turistáké. Ők egyenesen a Rege cukrászdához mennek, ahol 1000 a krémes, vagy egy kávé, de a panoráma páratlan. A fiú határozottan megy elől, kezében egy 5000-es lapul, amit odanyújt a fogadólánynak - a legjobb kilátást kérjük. - Mind az uram, de megoldjuk, feleli a hölgy, és már jelez is befelé, hogy VIP érkezett. A lány csak tipeg és kényeskedik, a nap ne süssön rá, a szemébe se, ne üljön mögötte senki, van-e Aperol. Van hölgyem, mondja egy elegáns pincér aki átvette őket, és a VIP asztalhoz vezeti, ami ilyen esetekre általában üres, rajta a Reserviert tábla. A lány unottan nézegeti a kapott itallapot, tudja hogy Aperolt kér, sütit nem, mert vigyáznia kell 20 éves testére, a fiú zéró Coke-ot, és egy orosz krém tortát. E kettő éppen jól kiegészíti egymást. A lány ügyesen viselkedik, szépen ül, jól tartja a fejét, már majdnem hogy elegánsan, de sokat van elfoglalva az iPhonjával. A fiú próbál beszélgetni, de nem sikerül. A téma nem köti le a lányt, továbbra is fotóit nézegeti, majd szelfizik egyet és posztolja az instán. Háttérben a Balaton páratlan panorámája, a kis fehér vitorlások. A fiú nincs a képben, csak ő, egyedül ő egy menő helyen. A fiú megunja, hogy nem partner a lány, és ő is elkezdi a telefonját piszkálni.

Ott ülnek mindketten egy olyan helyen ahová az emberek többsége be sem teheti a lábát, mert nem engedheti meg magának, s a virtuális világot nézik, virtuális barátokkal csetelnek, ahelyett, hogy egymást próbálnák megismerni. Egy fél óra múlva megunják, megették, megitták amit kellett, a fiú fizet, és indulnak visszafelé.

Ennyi volt nekik a tihanyi kirándulás, készült néhány fotó a Balatonról, megnézték magunknak a Rege cukrászda teraszát, a lány a friss posztjait, a fiú pedig a lányt, és döntött. Nem ő lesz az, akivel tovább folytatja. Nincs benne valódi élet, nem tud beszélgetni, vagy nem akar, nem érdekli a virtuális barátain kívül más. És még a műkörme is olyan idegesítőn kopog az iPhone-on.